Egy hobbitörténész (nem) felel az egészségügyért

Orbán a mindenkori hatalomhoz a végsőkig lojális, de politikában és államigazgatásban járatlan embert keresett, akit a megaminisztériumba helyezett komisszárok közvetítésével irányít, és aki a bársonyszék bűvöletében nem követel pénzt sem az oktatásnak, sem az egészségügynek – így nyilatkozott a Hírklikknek Kökény Mihály, volt egészségügyi miniszter arról, hogy vajon miért Kásler Miklóst választotta Orbán Viktor az EMMI élére.

A legtöbb felmérés azt mutatja, hogy a magyar lakosság döntő többségét az ország egészségügyi helyzete aggasztja a legjobban. Mivel magyarázható, hogy az Orbán-kormány mégis csak szólamokban törődik ezzel az ágazattal?

Az egészségügy ingoványos terület, rengeteg konfliktussal terhelt.  Az érdemi javuláshoz: az elvándorlást magakadályozó orvos- és nővérbérekhez, a kórházak zavartalan működéséhez, a népegészségügyi biztonsághoz legalább évi 600-800 milliárd forinttal több kellene. Ráadásul ezek a ráfordítások lassan térülnek meg, hozadékuk nem váltható szavazatokra a következő választásokon.

10 évvel ezelőtt Orbán politikai legitimációjához nagymértékben járult hozzá a 300 forintos vizitdíj elleni sikeres Fidesz kampány. Ma ott tartunk, hogy az Európai Unióban, mi magyarok fizetünk a legtöbbet zsebből az ellátásunkért (például a patikában, a magánrendeléseken): 100 forintból több mint 30-at. Mindez elsősorban a kisjövedelműek, ezen belül a hajléktalanok, a romák esélyeit rontja, de az ő támogatásuk, pozitív diszkriminációjuk nem fér össze a NER filozófiájával.

Reform biztosan nem indul sem idén, sem jövőre. A kormány tartózkodni fog minden olyan intézkedéstől, amely túlzottan borzolná a gyógyítás világát, de nem is tesz semmit a szétporladóban levő állami egészségügy jobbításáért. Alamizsna és tűzoltás persze lesz, amit a lakájmédia történelmi sikerként tálal majd, miközben szokás szerint hallgat a bajokról. A nem fizetőképes betegek többsége remél, egyéni túlélési stratégiákat keres és tűri a megpróbáltatásokat az ellátórendszer labirintusában. Legfeljebb a közösségi média kommentjeiben morog.

...

Ha ön lenne most a miniszter, mi lenne az első három lépése?

Nincsenek terveim pozíciók megszerzésére a hazai közéletben. Ha tanácsot kérnek, azt mondanám, ha a demokratikus ellenzék kormányt alakíthat, a miniszter (lehetőleg az egészségügyért önállóan felelős kormánytagként) győzze meg kormányát, hogy - főleg az elkerülhetetlen, gyors és jelentős béremelés miatt - brutális mértékben növeljék az egészségügyre szánt forrásokat (erre a gazdaság teljesítménye fedezetet nyújt, de politikai választás kérdése is, mire költünk). Másodszor: véget kell vetni a centralizációnak, az állami túlhatalomnak. Az intézményeket önkormányzatok és magáncégek működtessék a közpénz ellenőrzött felhasználásával. Harmadiknak a betegjogok erősítését, a szakmai munka nyilvánosságát emelném ki. 

További részletek a cikkben.