Egy ifjú álomkutató

Németh Georgina, 2009-ben 25 évesen megkapta a Magyar Pszichológiai Társaság Mérei-díját. A szombathelyi származású ifjú hölgy a Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett 2002-ben, pszichológusként végzett az ELTE-n, majd hároméves doktori képzésben vett részt. Most 28 éves, Budapesten él a férjével, és pocakjában születendő kislányukkal. Az úton lévő baba öthónapos, Gemmának fogják hívni – írja a Fejér Megyei Hírlap – online.

Németh Georgina témavezetőjével együtt előadó volt az Országos Pszichológiai Társaság XXI. Tudományos Nagygyűlésén, amelyet Szombathelyen rendeztek. Doktori disszertációjának témája az, hogy álomnaplókat és kérdőíveket elemezve kimutatja, milyen összefüggés van a társas, pszichés és fizikai jólét és az álomtartalmak között. Vagyis: aki jólétben él, az barátságos interakciókkal álmodik, és ha agresszió szerepel az álmában, nem ő az áldozat, hanem a kezdeményező.

Ha van egy domináns érzelem, például egy trauma, ami nappal foglalkoztat minket, azt álmainkban kreatívabban, szabad asszociációkban dolgozzuk fel, olykor bizarr képekben, amelyek nem logikusak – emelte ki Németh Georgina. Én például nagyon izgulós voltam, amikor felelni kellett a középiskolában. Egyszer azt álmodtam, hogy az irodalomtanár egy injekciós tűvel jön felém, amitől szintén féltem. A feleléstől való félelmemhez kerestem az álomban egy olyan képet, amit már ismertem. Az álomképek így segítik az érzelmek integrálódását.

Az álmokra való visszaemlékezés képessége összekapcsolódik a spiritualitással. Akik hisznek abban, hogy az életben rend van, mindennek oka, célja, értelme van, azok számára a dolgok rendszerré állnak össze. Ők azért is jobban emlékeznek, mert jobban odafigyelnek az álmaikra, hiszen úgy gondolják, van jelentőségük. Ha valaki elkezdi lejegyezni az álmait, maga a figyelem is erősíti a visszaemlékezést; az álomnapló írója egyre több álomképet tud megragadni – tette hozzá a fiatal kutató.

Németh Georgina a Mérei-díjat az autizmussal foglalkozó tudományos cikke miatt kapta (ebből lett a diplomamunka). Egy új elméletet gondolt ki: az autisták miért viselkednek repetitív módon (hintázó mozgás, repkedő kézmozdulatok, tányérpörgetés, golyódobálás...). Szerinte ezek megnyugtató monotonságuk miatt ugyanolyan módosult tudatállapotot idéznek elő, mint számunkra az önnyugtatás, befelé fordulás, környezettől való elszakadás bármely formája: a tánc, a futás vagy a biciklizés...

Az álmokra való visszaemlékezés összefügg azzal, hogy hisszük-e: az életben rend van!

Érdekes tünetekkel hozzák be a gyerekeket a Tűzoltó utcai kórházba, ahol Georgina a neurológiai osztályon gyermek pszichodiagnosztikával foglalkozik. Gyakran jönnek szédülős kamaszlányok, fejfájós gyerekek. Mint mondja, sok esetben nincs neurológiai gond a tünetek mögött, hanem családi konfliktusok állnak a háttérben – hangsúlyozta a Mérei-díjas kutató.