Egy lebutított, utasításos rendszer felé

Január elején jött a hír, hogy az Állami Egészségügyi Ellátó Központ magához veszi az általa fenntartott 109 kórház pénzügyi-számviteli feladatokat ellátó munkatársait, mindezt a kórházak tehermentesítése nevében, hiszen a bértömeg a kórházaknál marad „az egészségügyi ellátás" fejlesztésére. A jelenlegi döntés hosszútávon maximális hatáskör-koncentrációra ad lehetőséget, amellett, hogy gazdasági szempontból teljesen eszköztelenné teheti a kórházak vezetését. Ehhez képest a kancellária rendszer egy szoft – és sok szempontból indokolható – elképzelés volt, olvasható a Kettősmérce blogon.

Vannak, akik a jelenlegi intézkedést a kancellária rendszer bevezetésének nyitányaként értékelik. Van, aki szerint az egész azért történt, mert a fenntartó egyszerűen nem jut hozzá a megfelelő információkhoz, amely az ellátásszervezést működőképessé tenné. Jóval többről is szó lehet.

A mostani döntés kockázata abban áll, hogy ahelyett, hogy a szolgáltatók gazdasági kompetenciáit megerősítenénk, és ösztönzők és fékek segítségével a modern egészségügyi irányítás felé tolnánk őket, esetleg elveszik tőlük a már meglévő a szakértelmet is. Az egységes számvitel bevezetésének címszavával az ehhez értő munkavállalók feletti irányítást is magához veszi a fenntartó (ráadásul egy csomó munkajogi kérdés tisztázatlan még). Nem egy ösztönző-felügyeleti struktúrát hoznak létre, hanem egy lehetséges utasításos rendszer alapjait, a részletszabályok és az irányok ismerete nélkül.

A teljes írás a Kettősmérce blogon olvasható.