A lakók félnek, hogy amint körbeér egy panasz, végeredményben csak ők lehetnek a kárvallottjai a bejelentésnek.
Régóta ágyi poloskák között élnek a szentgotthárdi pszichiátriai otthon lakói, de vajon milyen lehetősége van egy mentális betegnek arra, hogy kikövetelje az emberi körülményeket? – erről is kérdezte a népszava.hu Bacsák Dániel kriminológus-szociológust, aki korábban dolgozott ebben az intézményben.
Két hete az Átlátszó hozta nyilvánosságra, hogy pszichiátriai betegeket gondozó szentgotthárdi otthonban ágyi poloskák lepik el az ott ápoltakat. A rovarok öt éve jelentek meg, azóta sem sikerült kiirtani az élősködőket, sőt egyre súlyosabb a helyzet. Mit tehet egy viszonylag zárt intézményben élő, ha sérülnek a testi-lelki egészséghez, a méltó emberi élethez való jogai?
Gyakorlatilag nem sokat. Ha panasza van elvben fordulhat az intézmény vezetőihez, és kötelező működtetni a házon belül egy úgynevezett Érdekképviseleti Fórumot is. Ez utóbbi évente kétszer tart ülést. A testület tagjai között ott van négy lakó, egy hozzátartozó, egy dolgozó és a fenntartó is képviselteti magát. Ha e két belső panasztételi fórumtól nem kap valaki a problémájára meghatározott időn belül választ, vagy amit kap, azzal nem elégedett, akkor fordulhat a fenntartóhoz, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatósághoz. De a lényeg, hogy az összes panasztételi lehetőség az ellátórendszeren belüli.
Egy másik megoldás, ha a gondozott közvetlenül az ellátott jogi képviselőhöz fordul. Ő külsős szakember, aki havonta egyszer bemegy az intézetbe. Vele is az a baj, hogy ugyanazon tárcához tartozik, mint az intézmény egyéb jogorvoslati fórumai, és nincs hatósági vagy egyéb jogköre. Meghallgathatja a panaszt, utánajárhat és aztán tehet javaslatot is az intézmény vezetőjének, vagy a fenntartónak. Ezzel nagyjából be is zárul a kör.
Van még az ombudsman. Hivatala végezhet helyszíni vizsgálatot is. Tapasztalataim szerint azonban ezek, ha meg is történnek, sokszor felületesek. A vizsgálóknak néhány órájuk, fél napjuk van az ügy körülményeinek körbejárására. Ezt követően aztán akár újabb 1-2 év is eltelhet, mire a vizsgálatból jelentés lesz. Amikor a jogalkotó az ombudsman intézményét kitalálta, akkor az volt a lényege, hogy az általa feltárt visszásságokat orvosló intézkedéseket majd a nyilvánosság ereje fogja kikényszeríteni, csak hát ez ma már nem működik. Az ombudsmani vizsgálatoknak nincs jelentős hatásuk. Mint ahogyan a nyilvánosság sem garantál változást.
Maga a rendszer alkalmatlan a betegek hatékony védelmére, hiszen a jogorvoslati lehetőségek mind egy centralizált intézmény rendszerhez tartoznak. Ráadásul egy olyan szervezeti kultúrában, amelynek a lényege, hogy semmi nem kerülhet a nyilvánosságra abból, ami a falakon belül történik. A fenntartó részéről is határozott elvárás, hogy minél kevesebb rendkívüli esemény legyen. Ezért van a mindenkire kötelező nyilatkozattételi tilalom.
A lakók meg egyszerűen félnek, hogy amint körbeér egy panasz, végeredményben csak ők lehetnek a kárvallottjai a bejelentésnek. Egy zárt intézetben a nap 24 órájában ki vannak szolgáltatva esetleg éppen annak az embernek, akire panaszkodtak.
További részletek a cikkben.