Egyre gyakoribb, de korántsem veszélytelen a császármetszés

Tavaly a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórházban csaknem 30 százalékos volt a császármetszéssel született csecsemők aránya, amely az országosnál alacsonyabb számot jelent. Dr. Pasztuhov Ágoston főorvos a különbség elsődleges okát a salgótarjáni osztályon folyó baba- és családbarát gyakorlatban látja, ahol a természetességhez való közeledést részesítik előnyben. E célokat tovább erősítve az Emberi Erőforrások Minisztériumának pályázatán a gyógyintézmény 42 millió forintot nyert el szülészeti fejlesztésekre, amelyből számos szakeszköz és berendezési tárgy beszerzése valósul meg  - írta a nool.hu.

– Az egészségkárosodás minimális kockázata esetén is elvárássá vált a császármetszés, magával hozva ezzel a műtéti szülésbefejezések emelkedését. A korábbi klasszikus indikációk – például téraránytalanság, harántfekvés, korai lepényleválás, súlyos méhen belüli magzati oxigénhiány – mellé többek között olyan indokok is felsorakoztak, mint a különböző szemészeti rendellenességek, a mozgásszervi problémák vagy a szeméremtest szemölcsei – mondta a portál érdeklődésére Dr. Pasztuhov Ágoston, a Szent Lázár Megyei Kórház szülész-nőgyógyász főorvosa.

Hozzátette: a császármetszés rutinbeavatkozás-jellegét az is alátámasztja, hogy sem a vérzéses, sem az infekciós szövődmények gyakorisága nem nagyobb, mint természetes szülés esetén.

– A közép és hosszú távú következmények azonban egyértelműen a természetes szülés felé billentik vissza az egyensúlyt. A császármetszésen átesett kismama általában csak a műtét után, a kiemeléstől számított fél-egy óra múlva tudja kézbe venni az újszülöttjét, így a baba első óráját nem tudja az édesanyával tölteni. Az apával történő bőrkontaktus ezt az „aranyórát” csak részben pótolja – ismertette az osztályvezető, kiemelve: – Mindemellett a hasi fájdalom is zavarhatja a mellre helyezést, majd a mobilizálás után a mozgást is. Az elsődleges sebgyógyulás ugyan 5-7 nap alatt lezajlik, de a műtéti heg, valamint a hasban esetleg kialakult összenövések még sokáig érzékenyek lehetnek. A lassúbb mobilizálás miatt a trombózis hajlam is fokozódik, ezért gyakran – társbetegségek esetén – még öninjekciózásra is szükség lehet.

A császármetszés az anyára tehát elsősorban a vérzés-, fertőzés- és trombóziskockázat miatt jelent veszélyeket, míg hosszú távon a heg érzékenységén túl a későbbi szülések módjának megválasztása szempontjából is hátrányos. Kevésbé ismert, hogy a császármetszésnek az újszülött szempontjából is vannak hátrányai, noha legtöbbször a műtét elvégzésének legfőbb oka a magzati károsodás elkerülése. Ezekről a teljes cikkben olvashat