Fejetlenség, üres kórházak, és átpolitizáltság

Egymás döntéseit bírálják felül a szövetségi, az állami, a megyei és a városi vezetők, akik leginkább a novemberi választásokat tartják szem előtt, nem a járványügy érdekeit - mondta a Növekedés.hu-nak Miskolczi László neuroradiológus szakorvos, aki évtizedek dolgozik Floridában, az egyik legfertőzöttebb államban. Késve kaptak felszerelést és adatokat, rohamtempóban készültek a járványra, ellopták a maszkokat a kórházból, és a szervezetlenség miatt most konganak a kórtermek az ürességtől, műtétek maradnak el. A társadalombiztosítási rendszer jellege miatt pedig sok vidéki kórház csődbe megy, a biztosítás nélküliek pedig csak nagyon súlyos esetben mernek orvoshoz menni - mondta el a vele készült interjúban.

Ön évtizedek óta él a Florida állambeli Ft. Lauderdale-ben és ott dolgozik neuroradiológus szakorvosként. Orvosként hogy éli meg a jelenlegi helyzetet: hogyan változott a munkája a vészhelyzet kihirdetése után?

Mint intervenciós neuroradiológus, a feladataim közé tartozik a nyaki és agyi érbetegségek kivizsgálása és kezelése, ugyanakkor az általános orvoslástól meglehetősen eltávolodtam, ideértve az infektológiát is. Emiatt a körülöttem zajló, pandémiával kapcsolatos dolgokról főleg másodkézből szerzek információkat. Ugyanakkor a járvány az én szakmámat is közvetlenül érintette és érinti, gondoljunk csak a hírekben is szereplő megváltozott számú és minőségű stroke esetekre.

A kormányzat kommunikációja katasztrofális volt az első napokban. Mindössze az esetszámot közölték, de azt már nem, hogy hol, vagy azt, hogy van-e haláleset.

Több hét telt el, míg értékelhető minőségű és mennyiségű hivatalos információ kezdett szivárogni. Igazából még azt sem tudtuk, hogy a saját kórházunkban van-e vírusfertőzött, illetve, hogy kell-e ilyen betegekre számítani.

Azt is csak a sajtóból tudtuk meg, hogy Fort Lauderdale-ben egy orvos, Miamiban pedig egy nővér is volt az első áldozatok között. Arról, hogy egy közeli nyugdíjas otthon gócponttá vált, abból szereztünk tudomást, hogy a mentősök rendszeresen ingáztak az otthon és a kórház között. A beérkező idős, nagyon rossz állapotban lévő betegeket eleinte tesztelni sem tudtuk, vagy ha igen, az eredmény több nappal az után jött vissza, hogy a beteg már elhunyt. Mindez ráadásul úgy történt, hogy riasztó példaként ott lebegett a helyi kormányzat előtt az észak-olaszországi vagy a Washington állambeli helyzet.

Kaptak elegendő védőfelszerelést a kórházban?

Egy biztos. A bűnözők sokkal gyorsabban felismerték a lehetőségeket. A kórházunk alagsori raktárából 60 kartondoboznyi maszkot loptak el egyik éjjel, több ezer darabot. Talán emiatt is közölték velünk hogy a maszkokkal erősen takarékoskodnunk kell, kb. 3 hétre volt elegendő, és akkor még semmi remény nem látszott, hogy be tudnak szerezni pótlást.

Az első N95-ös maszkot március 18-án kaptuk meg, azzal, hogy ezt kell használnunk, amíg nincs utánpótlás. A maszk még az előző, 2012-es SARS járvány óta volt a raktárban, úgyhogy figyelmeztettek, hogy a gumipánt lehet, hogy nem bírja sokáig.

Azóta magánúton beszereztem egy másodikat, valamint kaptam egy harmadikat a kórházban egy munkatársától. Most május közepe van, a negyediket egy hete kaptam, már hivatalosan a kórháztól. Így állunk a világ legnagyobb gazdaságában maszk szempontjából. Az utcára, a bevásárláshoz egyébként van textilmaszkunk, önkéntesek varrták, köszönet érte.

Hogyan alakult az ellátandó betegek száma?

Eleinte a legtöbben - beleértve a politikusokat, az egészségügyieket és a lakosságot - arra készült, hogy megismétlődik, amit a hírekben Olaszországból láttunk. Az osztálykiürítések és a fő átszervezések emiatt történtek: késve, és rohamtempóban. Aztán 2-3 hét múlva kiderült, hogy a betegszám nem növekszik úgy, mint New York-ban. Emiatt az egyébként mindenhol profitorientált kórházak nagyon kellemetlen helyzetbe kerültek anyagilag.

Az osztályok üresen álltak, miközben a műtétre váró, nem sürgős betegeket hazaküldték.

Így nem lehet bevételre szert tenni, úgyhogy a kórházak egy ideig arra vártak, mikor kapják meg a zöld jelzést a politikusoktól, hogy vissza lehet-e hozni a betegeket. Szerencsére május 11-én újraindultak a műtétek. A műtéteink száma március elején még erősen indult, de az utolsó 10 napban lényegében leálltunk, áprilisban pedig a visszaesés kb. 80 százalék volt. Csak sürgős eseteim voltak: stroke, agyi aneurizma vérzés. Gondolkodtam azon, hogy az elmaradt műtétek miatt felszabadult időmben önkéntesként besegítek a COVID osztályokon, de rájöttem, hogy jobban teszem, ha maradok gyakorlatilag ügyeletesként. A kórházban én vagyok az egyetlen specialista, aki stroke-ot tud katéteres úton nagy hatékonysággal kezelni, így több életet tudok a saját szakterületemen megmenteni, mint egy COVID intenzív osztályon.További részletek a cikkben