Egyre kevesebb biztonságos hely maradt számára

Dr. Mangó Gabriella háziorvos szülőként fia felnőtt korában szembesült azzal, hogy gyermeke transznemű. A fia elmondta neki, hogy valójában lánynak érzi magát. Visszatekintve már korábban is észrevette, hogy gyermeke különbözik a többiektől: rendkívül okos, korán olvasni és angolul beszélni tudott, de érzelmeiről keveset beszélt. A bejelentés mindent megváltoztatott, és új megvilágításba helyezte a múltbéli jeleket is. A jogi nemváltás magyarországi ellehetetlenítése komoly nehézséget jelentett a család számára. Végül bírósági úton sikerült elérni, hogy mégis engedélyezzék a név- és nemváltoztatást. Ez hatalmas megkönnyebbülést jelentett: többé nem kellett attól tartania, hogy például postán vagy határellenőrzéskor kétségbe vonják a személyazonosságát a papírok és a megjelenése közötti eltérés miatt - írja az elitmed.hu. 

Mikor szembesült azzal, hogy a fia transznemű?

Huszonöt éves volt, amikor elmondta nekem. Egy vezető budapesti gimnáziumba járt, majd egyetemre ment, és barátnője volt. A diplomát már Németországban szerezte meg. Dolgozott Amerikában is, majd az amerikai cég németországi leányvállalatánál helyezkedett el. Ez idő tájt jött haza 25 évesen, és azt mondta, hogy nagy bejelentenivalója van: ő lány. Persze hallottam már korábban is a transzneműségről, de azelőtt nem foglalkoztatott a kérdés. Így visszatekintve már látom, hogy ő mindig is más volt, mint a többi gyerek. Nagyon okos volt, már az óvodában megtanult olvasni, 12-13 éves korára pedig már jól beszélt angolul, pedig az iskolában  akkor még nem is tanulta. Afféle kis zseni volt, és a különcségeit sokáig ennek tudtam be. Mindig nagyon logikusan érvelt, de az érzelmeiről nem sokat beszélt. Ez gyökeresen megváltozott, amikor bejelentette, hogy ő igazából lánynak érzi magát.

Mi változott meg ekkor?

Miután elkezdte a tranzíciót, és például női nemi hormonokat kezdett szedni, már együtt néztük Audrey Hepburn Római vakációját, és mindketten sírtunk rajta. Utána megkérdezte a gyermekem, hogy anya, láttad a Hepburn finom kis gesztusait? Észrevette, hogy az apró mosoly hogyan suhant át a szemén, miközben csak egy pillanatra rándult a szája sarka. Vagyis már nőként viszonyult Audrey Hepburnhöz, és így ismerte fel, hogy milyen csodálatos színésznő volt. Ilyesmit egy férfi nem vesz észre. A gyermekem tehát emocionálisan egyértelműen lánynyá lett, bár már előtte is az volt, csak hormonok nélkül, bizonytalanul.

A család, a tágabb környezet hogyan reagált erre a bejelentésre?

Összesen hét gyermekem van. A bejelentés után kiderült, hogy a testvérei már mind tudtak róla. Nagyon jól reagáltak: azt mondták neki, hogy nekik teljesen mindegy, hogy ő fiú vagy lány, csak mondja meg, hogy mit szeretne, hogyan szólítsák. Amikor nekem elmondta, azt is bevallotta, hogy ezt ő már régóta tudja, csak eddig nem merte nekem elmondani. E vallomás láthatóan nagyon nehéz volt a számára. A beszélgetés egyáltalán nem volt könnyed, egyértelmű volt, hogy sokat dolgozott azon, hogy mit mondjon nekem. Amikor megértettem, hogy milyen sokáig küzdött azzal, hogy a megfelelő módon tudassa velem a hírt, akkor vált egyértelművé számomra, hogy ez nem csak afféle múló hóbort, amiről holnap majd kitalálja, hogy mégsem úgy gondolja, és vissza akarja majd csinálni az egészet.

Ön hogyan reagált minderre?

Természetesen letaglózott a hír. Egy szülő ilyenkor hirtelen nem is tudja, hogy hogyan kell reagálni. Hol tanulhatnánk meg, hogy mi a helyes viselkedés ilyenkor? Hogyan emészti meg a szülő, hogy a gyermeke élete teljes bukfencet vetett? Hogyan néz szembe az új helyzettel? Ez egy nagyon nehéz feladat. Én soha nem voltam katonás szülő, mindig megengedően viszonyultam a gyermekeimhez. Így hát elfogadtam, hogy ha úgy érzi, hogy lány, akkor legyen lány. De mi következik ebből, és mi jön utána? Ezt abban a pillanatban az ember fel sem tudja fogni. Csak megpróbál úszni az árral, és a felszínen maradni.

A teljes interjú az elitmed.hu-n olvasható.