Egyre több halálos áldozatot szednek a videójátékok

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) friss jelentése szerint azonban a játékfüggőség egy súlyos betegség, ami egyre több áldozatot szed. A játékfüggőség biztos diagnosztizálásához nagyjából egyéves időtartam szükséges, de bizonyos, súlyosabb esetekben ennél gyorsabban is megállapítható. A WHO szerint azzal, hogy elismerik „sajátos elmeállapotként” a videójáték-függőséget, az érintett országok is könnyebben fel tudnak készülni annak azonosítására - írta a kemma.hu. 

Több, elsősorban fejlett országban ez a fajta függőség már jóideje jelentős közegészségügyi problémának minősül. Az Egyesült Királyságban már speciális magánklinikák foglalkoznak kezelésével. Egyes országok pedig már törvényileg is küzdenek ellene. Dél-Koreában például egy új törvény megtiltja, hogy 16 éven aluliak éjfél és reggel 6 óra között online játékokat játszhassanak. Japánban a játékkal eltöltött bizonyos idő után figyelmeztetik a játékost, Kínában pedig a Tencent internetszolgáltató korlátozza a gyerekek számára a legnépszerűbb játékokkal eltölthető időt.

Az észak-komáromi Kovács Orsolya pszichológust kérdeztük, hogy vajon hazánkban is meg kell-e kongatni a vészharangokat?

– Sajnos a videójáték-függőség Magyarországon is ismert fogalom. Nagyon sok olyan felnőtt betegem van, akinek szociális beilleszkedési zavarai vannak, nem találják helyüket a társadalomban, vagy depressziósak. Náluk az is hónapokba telik, míg egyáltalán három-négy mondatnál többet mondanak magukról egy foglalkozáson. Egyszerűen megszólalni sem mernek – vázolta a hazai helyzetet Orsolya, aki szerint kezdetben a videójátékok csak eszközök, a kiváltó okot kell megtalálni ahhoz, hogy leküzdhető legyen a betegség.

– A videójátékok világába valamilyen hiány pótlásaként „menekül” a fiatal. Például, ha nem kap megfelelő figyelmet és megértést a családjában, vagy nem tud beilleszkedni a kortárs közegébe. Ilyenkor az ebből származó belső frusztráció elnyomására, vagy figyelemelterelés, érzéselnyomás céljából játszik. Fokozatosan egyre kevésbé szórakoztat a játék, szinte már kényszeressé válik, és ha nem fér hozzá a gyerek, akkor szorongani kezd vagy dühössé válik – magyarázta a pszichológus, aki szerint a beteget nem szabad magára hagyni a problémával.

– A videójátékok tipikusan olyan agyi területeket mozgósítanak, amelyek kevésbé érzékenyek szociális ingerekre. Ezért ha a gyermeket más rendszeres szociális inger nem éri, úgynevezett „játék agy” alakul ki. Ez azt jelenti, hogy a jutalmazásért felelős agyi területek másképp fognak működni, a valósághoz képest sokkal gyorsabb cselekvés-visszaigazolás körökhöz alkalmazkodnak. Az ember pedig vágyik a sikerre és az elismerésre. Ha ezt a valóságban nem, vagy csak nehezen kapja meg, a saját virtuális valóságában fogja azt keresni – magyarázta Orsolya, aki arra is figyelmeztet, hogy ilyenkor nem sokra megyünk azzal, ha arról kérdezgetjük a gyermeket, hogy miért játszik annyit, vagy megbüntetjük érte. Legtöbbször ugyanis nem tudják megfogalmazni az érzelmi hiányérzetük és a viselkedésük közti összefüggést. Erre a szülőnek kell rájönnie és a probléma gyökerét kezelnie, nem pedig a tünetet, a videójátékozást bűnbakként megneveznie.