Egyre több hiperaktív gyerek az iskolákban

A vezető orvosi és pedagógiai intézetek tapasztalatai szerint a gyermekek 4-6 százaléka veleszületett hiperaktivitással rendelkezik, 4-11 százaléka pedig élete során hosszabb-rövidebb ideig produkálja a hiperaktivitás tüneteit – közölte Jávori Ildikó, az Eleven Team elnevezésű szervezet szakértője. Mint mondta, utóbbi eset (vagyis az ideiglenes állapot) sok külső tényező befolyásolása miatt alakulhat ki, mint például a vitaminhiány, az anyagcserezavar, az egyoldalú étkezés, emellett családi visszásságok és érzelmi problémák is kiválthatják, vagy az „iskolaéretlenség", esetleg megkésett fejlődés is okozhatja.

Ha a szülők vagy a szakember időben felismeri a tüneti hiperaktivitást okozó tényezőket, az kezelhetővé, kiküszöbölhetővé válik. Ezzel szemben a veleszületett hiperaktivitást nem lehet kinőni, az egy életen át fennálló állapot – mondta Jávori. A szakember szerint mindkét esetben nagyon fontos a diagnózis pontos felállítása, továbbá mind a gyermek, mind a szülők ellátása.

A hiperaktív gyerekek ép intellektusúak, okosak és értelmesek, kreatívak, jellemző rájuk a fokozott aktivitás, nagy a mozgásigényük, egy tevékenységgel csak rövid ideig foglalkoznak – hamar belekezdenek másba –, általában kiszámíthatatlanok a környezetük számára, sokszor ingerlékenyek, emellett nehezen tűrik a monotóniát. „Az iskolában képtelenek a teljes tanórát a padban ülve végigdolgozni: harsányak, hangoskodnak, állandóan fészkelődnek, gyakran felpattannak és elhagyják helyüket, a figyelmük sokszor elkalandozik, ezért hamar elkönyvelik őket rossznak, az osztály bohócának. Egy idő után pedig már a tévesen rájuk ragasztott címkének megfelelően kezdenek viselkedni: gyakran provokálnak" – folytatta a szakértő.

Egy, a szervezet által végzett felmérés szerint a hiperaktív gyerekek többsége – körülbelül 60-68 százaléka – ül hátul az osztályteremben, holott leghatékonyabban a pedagógus közelében tudna dolgozni, aki érintéssel, halk utasításokkal könnyen visszaterelheti a munkához.

Jávori Ildikó szerint ahhoz, hogy a tanórán a nevelő tartósan fenn tudja tartani egy hiperaktív gyerek figyelmét, célszerű az „unalmas" feladatokat a felére csökkenteni, vagy változatossá tenni: így amíg a többiek húsz percet tölthetnek színezéssel, a hiperaktív gyereket tíz perc után új feladattal kell megbízni. Mivel állandó mozgásigényük van, a tanóra alatt is nyugodtan fel lehet őket állítani és kiküldeni az osztályból, de sosem büntetésből, hanem mindig feladattal: „vizezd be a szivacsot", „hozz krétát a tanáriból" – tette hozzá.

A szakértő szerint az is komoly problémát jelent, hogy a nevelők többsége nem tudja megfelelően kezelni a hiperaktivitást, mivel sok esetben fel sem ismeri azt. A pedagógusképzésben ugyanis nem térnek ki külön ennek a módszertanára. Ebből adódhat, hogy a tanítók vagy a tanárok sok esetben pedagógiájuk „csődjét" jelzik a szülőknek gyermekük esetében.

Jávori arról is beszélt, hogy a hiperaktivitás ugyanakkor sok pozitív tulajdonságot is eredményez, amit ha időben felismernek, a későbbiekben bátran építhetnek rá, kamatoztathatják azt. A hiperaktív gyerekek ugyanis a többi között rendkívül segítőkészek, az átlagosnál jobb problémamegoldó képességgel rendelkeznek, erős bennük a gondoskodásra való hajlam, emellett találékonyság és kreativitás is jellemzi őket.