A hazai orvoskar nem nyugat-európai béreket szeretne, csupán olyan magyarországi értelmiségi fizetést, amely tükrözi a szakma súlyát.
Egyre többen emelik fel szavukat az egészségügy rendbetételéért. A cél továbbra is a hálapénz megszüntetése, illetve az, hogy a kormányzat lépéseket tegyen az egészségügyi dolgozók helyzetének javítására. A Lánchídrádió.hu-ban hallható összeállítás.
Azt gondolom, hogy a kollégák lassanként a türelmük végére érnek - mondta el Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke. A hazai orvoskar nem nyugat-európai béreket szeretne, csupán egy olyan magyarországi értelmiségi átlaghoz mérhető fizetést, amely megfelelően tükrözi a szakma nehézségeit és súlyát. Kiemelte, az orvosok kérése nem követelőzés, hanem tényeken alapuló elvárás, mivel mindenki számára nyilvánvaló, hogyha a kormányzat nem gondoskodik megfelelően az egészségügyről, az a rendszer összeomlásához vezethet.
Hozzátette, egy egyszeri juttatás nem biztos, hogy garanciát jelentene, azonban mindenképpen megoldást kell találni a problémára. - Hogy kiszámíthatónak kell lennie, hogy gyorsnak kell lenni, ez bizonyos. Hogy értékállónak kell lennie és értéktartónak kell lennie, ez is bizonyos. És a sokat emlegetett hálapénz-rendszer megszüntetése. Tehát hogy ez megszűnjön, és hogy ne a kiszolgáltatottságot érezze a beteg, sem pedig az orvos és az egészségügyi dolgozó, hanem úgy fizessék őket, hogy ne pénzért kelljen dolgozniuk, nos hát ez nagyon fontos cél.
A kórházszövetség elnöke szerint jelenleg több tízezer olyan szakember dolgozik az ágazatban, aki kevés megbecsülést kap. Velkey György a Lánchíd rádiónak azt mondta, az utóbbi évtizedekben az orvosok 16%-a hagyta el a pályát, 12%-uk pedig külföldre ment dolgozni. Az utóbbi hetek tömeges felmondásai főként helyi problémát jelentettek a kórházak számára. Az intézmények ugyanis a munkaerőt, a közalkalmazotti foglalkoztatás helyett gyakran olyan szerződések megkötésével kényszerültek pótolni, melyek jóval drágábbak. - Feltétlenül kell az egészségügynek egy világos megerősítés, kell azoknak az embereknek, akik ilyen helyzetben látják magukat, bizalomépítő gesztus, amihez jelentős források és nagyon komoly elszántság kell a politikai, egészségpolitika oldaláról. Ahhoz, hogy elkerüljük azt, hogy tovább üresedjen ki ez az ellátórendszer, muszáj újra elérni azt, hogy legyen egyértelmű olyan életpálya, ami vállalható.