Minden tizedik magyar többségében magán egészségügyi szolgáltatóhoz fordul, negyedük viszont kizárólag az állami ellátást veszi igénybe.
Egyre többen fordulnak magán egészségügyi szolgáltatóhoz Magyarországon, piaci becslések szerint legalább mintegy 300 milliárdot költünk el náluk évente, ebből több mint 200 milliárdot legálisan. A magán egészségbiztosítások szerepe ezen belül ma még szerény (tavaly lépte át a biztosítói kifizetés a 10 milliárd forintot), de 10-ből 1 magyar ma már így is egyértelműen a magánszolgáltatókat preferálja, írja a Portfolio.
Minden tizedik magyar többségében magán egészségügyi szolgáltatóhoz fordul, negyedük viszont kizárólag az állami ellátást veszi igénybe. A fizetős orvosi szakrendelések közül a fogászat, a nőgyógyászat és a szemészet a legnépszerűbb – derül ki a CIG Pannónia Életbiztosító Nyrt. kutatásából. Mielőtt a kutatásra rátérnénk, érdemes szót ejtenünk az egészségbiztosítások piacának a növekedéséről is.
A Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) adatai szerint 2018-ban
19,5 milliárd forintnyi egészségbiztosítási díjat fizetett a magyar lakosság, ami csaknem négyszerese a hat évvel korábbi szintnek,
10,4 milliárd forintnyi kárkifizetés (az egyéb biztosítói tartalékváltozást is ide számítva) történt, ami kilencszerese a 2012-es adatnak,
75 ezer forintra emelkedett a szerződések darabszáma, ami pedig duplázódást jelent több mint fél évtized alatt.
Tavaly az egészségbiztosítási díjbevételek 28%-kal nőttek, a szerződésszám 31%-kal emelkedett. A csoportos (vállalati) szerződések miatt jóval nagyobb a tényleges ügyfélszám a szerződésszámnál: piaci becslések szerint mára meghaladhatta a 300 ezret azok száma, akiknek van valamilyen magánpiaci egészségbiztosításuk.
Leginkább a fogászati kezelést (57%), a nőgyógyászati ellátást (36%) és a szemészetet (21%) veszik igénybe a magyarok. Szakrendelésektől függetlenül, ha a szolgáltatástípusokat vizsgáljuk, akkor a kutatásban résztvevők legnagyobb arányban magánellátást akkor vesznek igénybe, ha egynapos sebészeti beavatkozásról van szó (32%). Ezt követi a diagnosztikai vizsgálat (28%) és a kórházi fekvőbeteg-ellátás (23%).