Ekkora csúsztatásra alapoz a kormány egy egész évet

Megelőztük a V4-eket egészségügyi költésben – szól a meghökkentő kormányzati üzenet. És hogy miért nem érezzük ezt a saját bőrünkön? A kabinet számokkal zsonglőrködik, mi pedig tényekkel bizonyítjuk: a teljes egészségügyi költés közel harmadát a magyar lakosság magánklinikák és patikák pénztáraiba fizeti be – kényszerből - írta a válaszonline.hu.

Az ellenzék által rabszolgatörvénynek nevezett jogszabály-módosítás miatt decemberben nem kapott méltó figyelmet Banai Péter Benő komoly bejelentése. Az államháztartásért felelős államtitkár az OECD adataira hivatkozva mutatta be, hogy a magyar egészségügy GDP-arányos költésben megelőzte a V4-ek legfejlettebb államát is, a cseheket.

Vagyis azt a visegrádi országot, ahol a csecsemőhalálozás már akkor három ezrelék alatti volt, amikor nálunk még 5 ezrelékes (2009), ahol az iszkémiás szívbetegségből adódó halálozást 46 százalékkal sikerült csökkenteni 1990 és 2015 között (nálunk 13 százalékkal), ahol a stroke miatti haláleseteket 72 százalékkal vitték lejjebb (nálunk 55 százalékkal), ahol a rendszerváltás idején majdnem annyian haltak meg százezer lakosra vetítve rákban, mint nálunk, és ma Németországhoz állnak a legközelebb. Csehország tehát óriásléptekkel zárkózik fel a Nyugathoz, és – szól a központi üzenet – Magyarország ezt az országot előzte meg, ráadásul éppen az egészségügyi költés arányában!

Magyarország összesen 7,6 százalékot költ a GDP-ből egészségügyre, a csehek 7,3 százalékot, ami valóban jelentős többlet. Ám ez az érték két tételből áll össze. A kormányzati kiadásokból és a lakosság által zsebből kifizetett összegből.

A magyar adat pedig azért olyan kiemelkedően magas, mert a magyar állam mindössze 5,2 százalékot fordít gyógyításra, és a lakosság zsebből – és kényszerből – hozzátesz még 2,4 százalékot. Nálunk kevesebbet közpénzből a visegrádi államok közül csak a lengyelek költenek egészségügyre, a mi 5,2 százalékunkhoz képest 4,4 százalékot.

Tehát amivel az államtitkár dicsekedett, valójában minden hozzáértőnek horror: azt jelzi, hogy az állami egészségügy gyenge minőségben szolgáltat, alapvető esélyegyenlőségi funkciók sérülnek, és aki csak teheti, a magánegészségügybe megy. Nemcsak az a baj, hogy a saját pénzünkből kell költeni magánorvosra, mert nem tudjuk kivárni a sort az államiban, hanem az is, hogy akinek nincs erre lehetősége, ellátás nélkül marad.

Miért baj, ha a betegek mélyen a zsebükbe nyúlnak? Amikor 2008-ban Magyarország több mint 80 százalékos arányban a vizitdíj ellen szavazott a Fidesz által kezdeményezett szociális referendumon, a választók nemcsak a 300 forintos díjra mondtak nemet, hanem a fizetős egészségügyre is. A WHO barceloniai irodája által folytatott vizsgálat viszont azt jelzi, a magyarnál fizetősebb egészségügy alig van Európában: nem 300 forintokat, hanem elképesztő összeget adunk ki zsebből a gyógyulásért, átlagosan évi kilencvenezer forintot.

Érthetővé válik, miért van ez így, ha nem a teljes GDP (amely a magángazdaságot is tartalmazza), hanem csak az állami kiadások tükrében nézzük az egészségügy részesedését. Ekkor már a lengyelek is előttünk vannak, de még az unió szegénylegényei, a románok és a bolgárok is. Magyarország az összes közkiadás 9,7 százalékát fordítja egészségügyre. A csehek összehasonlíthatatlanul többet: az állami büdzsé közel 15 százalékát. Nem arról van szó tehát, hogy ömlik a közpénz a magyar egészségügybe, amit azután a kórházigazgatók elherdálnak. A valóságban kevés az erre szánt közpénz, kiszámíthatatlanság van, év végi lyuktömködés, szervezetlenség, kapkodás.

Nem véletlenül – mutat rá Jakab Zsuzsanna, a WHO regionális igazgatója. Amíg Európa legfejlettebb államaiban a válság óta nőtt az egészségügy részesedése a közkiadásokból, addig nálunk ez az arány évek óta csökken. Hiába erősödik a gazdaság, az egészségügy fejlődése nem tart lépést ezzel – mondja Jakab. Az állami költségvetésnek ma kisebb hányadát költjük gyógyításra, mint 2009-ben, amikor pedig az ország az államcsőd közelében állt - írja a lap. A teljes cikk itt olvasható