Elesett a kórházban Törőcsik Mari

A kórházi folyosón ugyan dülöngél és segítséggel jár Törőcsik Mari, ám amint meglát egy számára kedves takarítót vagy ápolót, hangosan és vidáman köszönti, mindenkihez van egy-két jó szava. „A Mariért" egyszerűen ra­jong mindenki, aki csak körü­löt­te, vele dolgozik, hiszen me­seszép történetei a színházi ku­lisszákról kifogyhatatlanok. Je­len­léte még a CT-ről visszafele sé­tálva is mosolyt csal az arcokra. Ő pedig élvezi, ha közönség előtt mesélhet – még ha rögtön­zött ápolókból és orvosokból álló közönsége csak egyágyas szo­bájának négy fala közt hallgatja. Ilyenkor egy csapásra nyoma vész a ko­rábbi öreges totyogásnak, kézremegésnek, már csak a mese van és Mari - írta a Borsonline.

– Az élet halad, és ilyen hülyeségekkel tölteni az időt, mint ez a kórház, kicsit rossz – kezdte mindjárt az elején Törőcsik, akin valóban látszik, hogy jobban van, már infúzió sem csöpög a karjába

– Most már nehezebben viselem a kórházat. De ez nem türelem kérdése. Ne felejtse el, nagyon messziről jöttem vissza, a klinikai halálból, ami után őrülten kiszolgáltatott voltam két hónapig. A kiszolgáltatottság nem kellemes érzés. Most sem jobb a helyzet, már állandó istápolásra szorulok, egy percig sem maradhatok egyedül, éjjel-nappal, otthon is vigyáznak rám – folytatta a színésznő, aki ezzel a pár mondattal befejezettnek is tekintette az állapotjelentést, ugyanis nem szereti, ha a bajairól szólnak a hírek. A teljes cikk