Életéért mondott köszönetet

Mikó Jánosné egy reggel arra ébredt, hogy alig kap levegőt, veri a víz, fáj a mellkasa. Arra még volt ideje, hogy hívja a mentőket. Később derült ki számára, a gyors és szakszerű ellátásnak köszönheti az életét. Hálás a soproni mentőknek. Az 58 éves asszony három kisebb infarktuson már túl volt, azon a november végi hajnalon is érezte, nagy bajban van. Arra még volt ideje, hogy kinyissa az ajtót, majd telefonon értesítse a mentőket és a fiát.

A hivatásos életmentők értek előbb a Tóth Antal utcai lakáshoz. Az asszony már a mentőautóban feküdt, amikor leállt a keringése. Mikó Jánosné számára később az orvosi papírokból derült ki, hogy a mentőknek köszönheti az életét. A kórházi kezelések, a pacemaker beültetése és a rehabilitáció után az asszony első dolga az volt, hogy a szakszerű ellátásért a Kisalföldön keresztül mondjon köszönetet – írja a kisalfold.hu portálja.

– Csapatmunka volt, Dalia Dávid és Pócza Győző bajtársam nélkül nem sikerült volna – mondta Bujtás József mentőtiszt, akinek láthatóan jólesett a köszönet. Mint mondta, jól emlékszik az esetre. A sikeres ellátás, különösen egy újraélesztés számunkra olyan, ami hónapokra elegendő energiát ad a nem mindig lélekemelő munkánkhoz. De emlékezetes marad azért is, mert a beteg is mindent megtett a gyors ellátásért és ez nagyon fontos – magyarázta a szakember.

Ahol acsargó kutya van, zárt kapu, ott értékes perceket vesztünk. El lehet képzelni, milyen tehetetlenséget érzünk, ha nem tudunk bejutni a lakásba, ahonnan segítséget kértek. Mi ugyanis nem törhetjük be az ajtót, ilyenkor a rendőrséget kell értesítenünk... Itt kitárt ajtó várt bennünket.

Arra is emlékszem, hogy nagyon hideg volt a lakásban. A beteg fulladt, verítékezett, kinyitott ajtót, ablakot. Okosan tette, hogy azonnal riasztott bennünket. Akkor még kommunikált, reagált a gyógyszerekre is, de miután hordágyon azautóba emeltük, leállt a keringése. Hogy a laikusok számára is egyértelműen fogalmazzak: igen, a kezeink között állt meg a szíve. Ilyenkor elveszítjük mi is az időérzékünket, de tíz percig biztosan küzdöttünk vele, érte. A sikeres újraélesztés után stabil állapotban vittük a kórházba – idézte fel a drámai perceket Bujtás József mentőtiszt.