Elfogadhatatlan, ha káromkodnak a beteggel

Bár az intézménynek kellene ellátnia Buda és az agglomeráció nagy részét, az elmúlt évtizedekben alig kaptak pénzt fejlesztésre, miközben a traumatológiai ellátást az egészségügyben bagatell összegnek számító 150-200 millió forintból javítani lehetne. Az ellátást a szakemberhiány és a személyzet iszonyatos túlterheltsége nehezíti. Nyulasi Tibor orvos-igazgató az Indexnek beszélt a fenyegetőző betegekről, a kicsúzlizott világításról, a vécéből ellopott csapokról, de szerinte mindezek mellett is elfogadhatatlan, ha az orvos durva hangnemben beszél a beteggel.

A kritikák sokszor arról szólnak, hogy az ember eleve nem kap semmilyen tájékoztatást a kórházban. Nem tudja hova kell mennie, nem tudja melyik ajtó elé kell ülnie, majd még jól le is szúrják, amikor kérdez. Miért kell ilyen kiszolgáltatott helyzetbe hozni a beteget?

Ez egyfelől valóban szervezési kérdés, másfelől a munkaerőhiányból fakad. Alacsony a létszámunk, kevés a jól képzett asszisztens, csökken a sebészek, ortopéd sebészek létszáma, és az orvoskar is öregszik. A baleseti sebészeten épp most lett új osztályvezető főorvos, és vele együtt legalább lett négy új szakorvos. Lehet, hogy a beteg csak egy rezidenssel találkozik, de tudnia kell, hogy az ő háta mögött mindig ott áll egy tapasztalt kolléga is.

Mi az akadálya annak, hogy kirakjanak egy pultot a baleseti sebészetre, ahol ül valaki és legalább köszön a saját lábán érkező betegnek, megmondja hova üljön le, ad egy pohár vizet vagy egy fájdalomcsillapítót. Ehhez nem kell szakorvos, elég lenne egy szakképzett ápoló vagy egy rezidens. Ha emberi hangon közli, hogy a súlyosabb esetek miatt akár több órát is kell várni, mindjárt más lenne a beteg hozzáállása. Hogy lehet, hogy a János-kórházban a klasszikus triage, azaz a betegosztályozás sem működik?

Ebben tökéletesen igaza van. Aneszteziológusként világ életemben a traumatológiát szolgáltam ki a háttérben. Tudom, milyen fontos a betegfogadás. Meg lehetne ezt csinálni, de ettől a körülmények még nem javulnak. Önmagában átszervezni és pénz nélkül reformálni nem érdemes. Az annyi lenne, mint halottnak a csók, és hosszú távon nem vezet sehova.

Mégis mennyi pénz kellene akkor ahhoz, hogy ha a kórházat nem is újítják fel, de legalább a traumatológiai ellátásban valamennyire javítani tudjanak az állapotokon?

Csak a traumatológiai ellátást 150-200 millió forintból lehetne javítani. Ebben az esetben a jelenlegi helyen elfogadható módon meg lehetne szervezni az ellátást. Lehetne egy triage-pult, amely a betegek besorolását végezné. A kórház vezetése az elmúlt húsz évben saját költségén annyi tervet dolgozott ki, hogy ha ma jönne valaki és azt mondaná, ennyi pénzt tudok adni, csak leemelnénk a polcról a megfelelő tervet.

A kritikák jelentős része az orvosok vagy a személyzet sokszor minősíthetetlen hangvételéről szól. Volt, aki azt írta, hogy az orvos már 20 órája ügyelt és összefüggéstelenül beszél. Előfordul, hogy kiabálnak a beteggel vagy az orvos káromkodik.

Aki a beteggel minősíthetetlen hangnemben beszél, legyen az orvos vagy ápoló, az súlyos etikai vétséget követ el. Én ezt megengedhetetlennek tartom és üldözöm. Aki ezt rendszeresen megteszi, nagyon kérdéses, hogy szeretnénk-e vele hosszú távon dolgozni, mert nem a régi épület rontja a kórház imázsát, hanem ez. Tudatosítanunk kell, hogy a betegeket kötelességünk ellátni minden körülmények között. Persze ismert, hogy ma milyen a társadalomban a kommunikáció általános színvonala. Ez alól az orvos sem kivétel: attól hogy fehér köpeny van rajta, még ő sem olyan, mint a szűz lány.

A teljes interjú az Indexen olvasható