Hetente egy belgyógyász és egy háziorvos akasztja szögre fehér köpenyét, hogy egy nyugati országban öltse magára ismét.
Évek óta többen mennek (1500 körül), mint ahányan végeznek (1000 körül) vagy honosított orvosként kifejezetten hazánkban szeretnének dolgozni (50-100 körül). Ki lehetne számolni, hány év után fogy el az utolsó orvos is, de ennek azért sem volna értelme, mert valahol félúton már amúgy is összedőlne a rendszer. Negyedévente Kaposvár kórházának mintegy 400-as orvosállományához hasonló számú gyógyító csomagol el... - írja a sonline.hu.
A szakdolgozókkal együtt, hiszen őket se felejtsük el, sőt: évente mintegy kétezerrel kevesebben dolgoznak az egészségügyben a hazai erők. Nem tudni, meddig írja még a sajtó negyedévente szalagcímeibe: ijesztő méretű az orvoselvándorlás. Csak azt tudni, örökké nem tartható állapot ez. Keveset beszélünk róla, de a maradó gyógyítók terhe értelemszerűen egyre kevésbé vállalható örömmel. Fáradtan, kimerülten dolgozni „szabad", de hibázni ebben a szakmában nem. És ugyan a legális fizetést a szakpolitika igyekszik fölfelé tornászni, de ez nem tűnik elegendő visszatartóerőnek. Andrásofszky Zsolt, a Magyar Orvosi Kamara somogyi szervezetének elnöke szerint az orvosok fogyatkozásával a betegek számának emelkedése figyelhető meg, s a kettő együtt drámai változás.
További részletek a teljes cikkben