Minden jó terápiának és tréningnek az a kiindulópontja, hogy a gyerek „megbonthatatlan” egység.
Diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, ADHD, autizmusspektrum-zavar, Asperger-szindróma – mindegyik éveken át tartó fejlesztő foglalkozásokat, végtelen hosszú iskolakeresési procedúrát, komoly anyagi és lelki tehertételt jelent a család és főleg a címkét hordani kénytelen gyerek számára. Ha pedig valaki elindult ezen az úton, nincs megállás, a bélyegektől egy esetleges gyógyulás után nem egyszerű megszabadulni.A family.hu készített interjút Sarlós Erzsébetel, szenzomotoros terapeutával, gyógytestnevelés szakos tanárral.
Ha végigmennénk az utcán most, meg tudná mondani ránézésre, kinek melyik csecsemőkori reflexe nem integrálódott?
Ha nem is az utcán sétálva, de elég gyorsan látom már ezeket a problémákat. Egyébként pedig egy amerikai licencű diagnosztikai eljárással tesztelem a gyerekeket. 2002 óta foglalkozom ezzel a területtel, akkor végeztem gyógytornászként a budapesti orvosi egyetemen, és szerencsémre volt egy témavezető tanárom, aki rámutatott, hogy számos belgyógyászati és idegrendszeri rendellenességgel küzdő kisgyereknek ugyanaz a problémája: a megmaradt csecsemőkori reflexek gátolják az idegrendszeri érés folyamatát. Ezzel megerősítette azt, amit testnevelőtanár édesanyám mondogatott mindig, amikor az óráit néztem, hogy figyeljem csak meg a diszgráfiások, diszlexiások, diszkalkuliások mozdulatait, mert sok nagyon egyszerű mozdulattal nem boldogulnak. Rossz az egyensúlyérzékük, a mozgáskoordinációjuk, nem tudnak egy egyszerű fektetett dobást megtanulni. Ő a nyolcvanas években már arról beszélt, amivel itthon csak most kezdünk el igazán foglalkozni.
Mennyire látszik pontosan, melyik „diszes” képességhez milyen mozgásprobléma társul?
Elég jól lehet látni, de azt gondolom, hogy a problémákat nem érdemes szétszedegetni, az egész gyereket egyben kell látni. Minden jó terápiának és tréningnek az a kiindulópontja, hogy a gyerek „megbonthatatlan” egység. A gyerek fejlődését már az anyaméhben töltött idő is befolyásolja, az sem mindegy, hogyan született, és pláne nem mindegy, hogy milyen mozgásfejlődési fázis mikor érkezik meg, vagy éppen miért marad el. Az talán már közhelynek számít, hogy esélyesebb egy nem kúszó vagy nem mászó kisgyereknél, hogy később gondjai lesznek az olvasással vagy az írással.
További részletek a cikkben.