Eltűntek a betegek a magyar kórházakból?

Három év alatt minden második onkológiai beteg, azaz mintegy 80 ezer páciens tűnt el a kórházi fekvőbeteg-ellátásából, legalábbis papíron, és nyoma veszett annak a 229 ezer ápoltnak is, akiket a 2010-ben még meglévő mátrix osztályokon kezeltek - derül ki egyebek mellett a PX Consulting egészségügyi tanácsadó cég legújabb elemzéséből, amely az OEP frissen kiadott 2013-as adatait veti össze a 2010-ben regisztráltakkal. Minderről a napi.hu portál számol be.

A "telt ház" és a "félház" közötti különbségre nem a rákos megbetegedések gyakoriságának drámai csökkenése a magyarázat, sokkal inkább arról lehet szó, hogy korábban a speciális szabályozású kúraszerű kemoterápiás kezelést (járóbetegként történik, de fekvőbeteg finanszírozás szerint számolja el az OEP) kapott betegek egy részét hozzáadták a valóban fekvő betegek ellátásához. E virtuális telt házra mint abszolút kapacitáshiányra hivatkozva utasíthattak el aztán bizonyos feladatokat (sürgősségi kivizsgálás, diagnosztikai koordináció, rossz állapotú betegek tüneti ellátása ) a klinikai onkológiai osztályok - vélik a helyzetet jól ismerő forrásaink.

Az bizonyos, hogy a betegszámok három év alatti átalakulása dominánsan finanszírozási szempontok szerint történt, a kórházak számára hasznot teremtő ellátások irányába tolva el a rendszer működését. A jelek szerint az osztályok ellátási szokásainak - lehetőségeinek a megváltozása nem kontrollált, párhuzamos tendenciák mentén zajlanak, e jelentős szakmai pozíció-változások már napjainkra is alapvetően befolyásolják a komplex, a szakmák szoros együttműködését igénylő betegek tényleges ellátási esélyeit. Az elemzést készítők felvetik, jó lenne választ kapni arra a kérdésre, hogy e szakmai átalakulás milyen területi megoszlást mutat, illetve a folyamatban lévő átalakulás következtében mennyire tekinthetők még egészségesnek a jelenlegi szakmai teljesítmény-arányok, illetve mi lenne a valóban ideális, optimális eloszlás.