Emberszeretet kell az orvosláshoz

Szél Ágoston anatómusprofesszor a Semmelweis Egyetem tanáraként büszke arra, hogy soha nem volt szüksége kalendáriumra, pontosan tudta heti időbeosztását, hogy reggeltől estig mi a dolga. Az intézmény új rektoraként azonban már nem mindig képes fejben tartani ezeket. A vezetést, az egyetem hírnevének öregbítését várvédelemhez hasonlítja, amelyben a betegellátásért, az oktatásért és a kutatásért együttesen kell kiállni – írja a Magyar Hírlap – online.

– Elődje, Tulassay Tivadar sokáig vezette az egyetemet. Milyen érzés átvenni a rektorságot?

– Mindenképpen izgalmas, hiszen olyan területen találja magát az ember, ahol sok lehetőség kínálkozik, és számos érdekes helyzetet kell megoldani. Orvosként, tanárként, kutatóként valamennyien sikerorientáltak vagyunk, arra vágyunk, hogy jó legyen a végeredmény.

– A mostani nehéz körülmények között hogyan tudja fenntartani az intézmény nemzetközileg is jó hírnevét?

– Érdekes, éppen ezt a kérdést tettem föl a pályázatom előszavában önmagamnak is. Ez a közösség több ezer olyan emberből áll, akik évtizedeken át küzdöttek egymásért, a Semmelweis Egyetemért, annak jó híréért, vagy akár a hallgatókért. Tudják, milyen értékek fűződnek az egyetemhez. Bármennyire is nehéz most az életünk, még mindig vannak emberi tartalékaink, amelyeket csatasorba állíthatunk. Ezért hasonlítom a várvédelem során mozgósítható tartalékokhoz. Még sokat kell tennünk, és talán fejlődésre is van esély számos területen.

– Ez a kezdő rektor optimizmusa vagy a tapasztalt kutatóorvosé?

– Mindkettőé. A kutató akkor is megy előre, ha siralmas a támogatás, ha első nekifutásra nem fogadják el a tudományos cikkét. Majd legközelebb! Ez olyan belső késztetés, amely hihetetlen erőket képes mozgatni. Ugyanez a helyzet az orvosokkal, ápolókkal. Aki gyógyító akar lenni – én hatéves koromban döntöttem így –, az biztosan megszokta, hogy küzdeni kell. Betegért, életért, egészségért. Egy ilyen embert nehezebben tántorít el hivatásától az, ha anyagi helyzete nem javul, vagy esetleg éppen romlik.

– Viszont rengetegen elmennek, éppen emiatt.

– A mi gyógyító, kutató munkánkat valóban sokkal jobban megfizetik külföldön, de mindkettő hivatás, és hiszek abban, hogy úgy, mint az én időmben, a fiatalok elsősorban ma sem anyagi megfontolásból ülnek be a laborokba vagy a betegágy mellé. Egy magamfajta ember nem csak a megélhetésért van itt. Ha kevés a pénz, akkor is van örömünk a munkában, ami esetleg ellensúlyozza az anyagiakat. Mára talán kevesebben vannak azok, akik csak a pénzszerzés miatt tanultak orvosnak.

– Helyben vagyunk, a hálapénznél. Mi a véleménye róla?

– A paraszolvencia megmételyezi az orvos és a beteg közti kapcsolatot. Megalázó mindkettejüknek. Ha egy ember élete az orvos kezében van, aki sikeresen megmenti például a haláltól, akkor rettenetesen kínos latolgatnia, mennyit adjon, az orvosnak pedig a döntés, hogy elfogadja-e. Mindig úgy gondoltam, hogy az orvoslás szent tevékenység, amely nemigen fér össze a pénzzel. Nehéz volt megbarátkoznom a gondolattal, hogy mégis megjelenik a mindennapokban. Szomorú, ha ez már nem egyfajta gesztus a beteg részéről, nem a hála kifejezése, hanem a doktor által megszabott és kikényszerített pénz a szolgáltatásért. Ez ellen tűzzel-vassal küzdeni kell.

– Beszéljünk prózaibb ügyekről. Július 1-jétől óriási ellátási területet kaptak a sebészet legfelsőbb szintjén, miközben a sebészet jelentős része onkológiai beavatkozás. Az viszont komplex szakma, és országos nonszensz, hogy az egyetemnek nincs sugárterápiás lehetősége.

– Elődöm rengeteg energiát fektetett abba, hogy az egyetemnek önálló onkológiai intézete legyen. Rektorságom első napjaiban magam is szembesültem azzal, hogy a kérdést nagyon gyorsan meg kell oldanunk, és biztos vagyok benne, hogy képesek is leszünk erre. A Semmelweis Egyetem egészében véve, sok szakterületével együtt az összes onkológiai esetszám alapján az ország egyik legnagyobb betegellátó intézménye. Ez a tény alapozza meg a kérdést: speciális ellátást adó, nevesített intézet miért nem áll rendelkezésünkre? Hiszek abban, hogy meg tudjuk valósítani, ismerem a korábbi rektor terveit. Megfogalmaztuk már a problémát, és igyekszünk gyorsan megoldani. Hiszen egy ilyen szervezeti egység a klinikai oktatás szempontjából is fontos, a megfelelő tanszék vagy egyetemi hálózat nélkül nem képzelhető el az onkológiaoktatás.

– Három évre kapták meg 2010-ben a kutatóegyetemi címet. Hogyan akarják megújítani, megtartani azt?

- A hazai egyetemek között a Semmelweis az első helyen áll a publikációk számát tekintve, és az összes komolyabb, a kutatómunkát jellemző mutató tekintetében az első kettő-öt között van. A státus nemcsak pénzt, rangot is jelent. A kutatóegyetemek együttműködésben dolgoznak, és nekünk is az a célunk, hogy a kutatóhálózatok, munkacsoportok fejlesztésével, a szellemi erők koncentrálásával hatékonyabban használhassunk fel a támogatást. Ezek nem egetverően bonyolult célok, idővel megvalósíthatók.