Emlékszünk szülőkre, az utcán köszönünk egymásnak

Szűcs Ildikóval, a Megyei Kórház Koraszülött–Újszülöttpatológiai Osztályának osztályvezető főorvosával beszélgetett a szon.hu portálja.

– Már gyermekkorában is orvos szeretett volna lenni?

– Nem ismerem a másik utat, hogy az mennyivel könnyebb vagy nehezebb. A szüleim mindent megteremtettek annak érdekében, hogy harmonikus lehetőségem legyen elvégezni az egyetemet. Debreceniként otthon laktam, nem kellett ingáznom, többedmagamról gondoskodnom. Nekem az volt a dolgom, hogy tanult orvos legyek. Első generációs orvos vagyok a családban, de valóban, már gyermekkoromban is vonzott ez a hivatás. A nagyszüleimnek tartós, krónikus betegsége volt és segíteni akarásként fogalmazódott meg bennem a gyógyítás. Jó tanuló voltam végig és akkoriban a tanárok is terelgették az egyetem felé az embereket, így nekem egyértelműsített út vezetett az orvoslás irányába. Nagyon tetszett egyébként a kémia, a vegyészet, a gyógyszerkutatás is, de végül az orvosi egyetem mellett maradtam.

– Kezdettől fogva, már az egyetemen is, amikor gyakorlatokat választottunk, mindig a gyermekgyógyászat irányába helyezkedtem. Az aneszteziológia volt még, ami felmerült, illetve a kutatás vágya is folyamatosan ott lebegett az egyetemi évek alatt, aztán a gyakorló orvoslás felé fordultam. Hatodéven a gyermekklinikán töltöttem el két hónapot, amikor végképp megerősödött bennem, hogy gyermekgyógyász szeretnék lenni.

– A kisfiú 34. hétre, 2 kilogrammos testsúllyal született és abban az időszakban az így született gyermekeket nem lehetett minőségben lélegeztetni. A kicsi három naposan légzési elégtelenségben halt meg. Mindig kellenek katarzisok, ami rávilágít arra, hogy változtatni kell. Például arra, hogy a hatalom, a pénz sem tesz sérthetetlenné, és a természet törvényeit tisztelni, de feszegetni kell. A megrázó eset kapcsán óriási kutatások kezdődtek hihetetlen nagyságú pénzből az újszülött gyógyászat területén szerte a világon, ám így is több mint 25 esztendőnek kellett eltelnie, hogy azt az anyagot felfedezzék, ami kellett volna ahhoz, hogy az elnök fia élve maradjon. A ’90-es évek elején került be aztán a klinikumba, mindenütt szinte egyszerre, így Magyarországon is a gyógyszer. Ez átírta a neonatológiát!

Azok a gyerekek, akik meghaltak volna az első héten, élve maradtak, azonban a többi szerveiknél problémák adódtak, újabb és újabb betegségek jöttek elő. Ezeket most is folyamatosan kutatják. Ez nem egy lezárt dolog, hanem esélyt kaptunk és kapunk a tudomány által. A természet törvényeihez mély alázattal kell állnunk, de nem csak az egészségügynek, hanem a szülőknek is. Szokták mondani, hogy „egészséges koraszülött". Ez relatív fogalom, hiszen a koraszülött nem véletlenül koraszülött. Az, hogy a születés körül a koraszülöttben zajló folyamatoknak lesz-e utóhatása, akár éveknek kell eltelnie, hogy lássuk azt.