Épp elegendő konszenzus, avagy egy sommás ítéletről

Pogátsa Zoltán egyetem docens, az Új Egyenlőség társadalomelméleti közösség alapítója a Népszava február 6-i számában (Túl sok konszenzus) fanyalogva fogadta, hogy tíz ellenzéki párt szakértői konszenzusra jutottak a követendő egészségpolitika alapelveiről és közös vállalásaikról. A kérdés az, hogy vajon baj-e, ha eltérő felfogású és más világszemlélettel rendelkező politikai erők legfontosabb közügyeink egyikének, az egészségügy rendbetételének dolgában egyetértésre jutnak. Baj-e az, hogy vannak köztük kormányviselt pártok, illetve állami tisztséget már viselt személyek? S olyanok is, amelyek (akik) hibáztak vagy mást tettek kormányon, mint amit a választási kampányban ígértek? – teszi fel a kérdést a Népszava – Vélemény rovatában a volt egészségügyi miniszter, Kökény Mihály.

Az utóbbival kapcsolatban azt érdemes megjegyezni, hogy előfordult, amikor betartották az ígéreteik zömét, s akadt, amikor nem. Előbbire példa Medgyessy Péter kormánya, amely 2002-ben a jóléti rendszerváltás jelszavával egyszeri, 50 százalékos béremelést hajtott végre, sajnos kellő pénzügyi háttér nélkül. Horn Gyulánál 1995-ben a racionalitás győzött, s nem folytatta elődje osztogatásait. Talán követte Eötvös Loránd fiához intézett intelmét (1867): „Ha valaha miniszter lennél – mitől egyébiránt Isten őrizzen meg, főképp Magyarországban -, át fogod látni, hogy e helyzetben éppen azt nem tehetjük soha, mit legszívesebben tennénk" – s némi hezitálás után a Bokros-csomag mellett döntött, hogy elhárítson egy fenyegető gazdasági csődhelyzetet.

Ennek ellenére nem igaz Pogátsa sommás ítélete, miszerint „a polgároknak szociális biztonságot ígérő kormányok mind leépítették az egészségügyet"...

A jelenlegi politikai helyzet és az egészségügy állapota gyökeresen eltér az előzőekben felidézett időszakoktól, s ezt árnyaltabban illene a minimumprogram kritikusának értékelnie. Orbán Viktor mozgásterét az egészségügy területén nagyban korlátozza az, hogy politikai legitimációját jórészt az általa kezdeményezett népszavazásnak köszönheti, amellyel megakadályozta az előző politikai időszak egészségügyi reformjait. Emellett láthatólag idegesítik az ágazat zavarai. Autoriter rendszerének propagandaminisztériumra van, egészségügyi minisztériumra nincs szüksége.

A teljes cikk a portálon olvasható!