Érintettként dolgozik az autista emberekért

Vagy a saját világában elmerülő, beszélni sem tudó furcsa gyermek képe, vagy az autista zsenié ugrik be legtöbbeknek e kifejezés hallatán. Pedig valójában egy igen széles spektrumról van szó. Lehet, hogy egy érintettről fel sem tételeznénk, hogy autizmussal él, olyan jól kompenzálja nehézségeit – olvasható a szoljon.hu portálján.

A most 28 éves Kardos Krisztiánt gyerekkori autizmussal diagnosztizálták, de normál iskolában járt, OKJ-s szakképesítést szerzett – rendszerinformatikus és hálózatfejlesztő –, és bár munkát találnia nem volt egyszerű, kisebb-nagyobb kitérők után az Én is vagyok! Mozgássérült Generációk Érdekvédelmi Egyesületénél kötött ki, ahol ez év januárja óta dolgozik adminisztratív munkakörben. Bár 60 %-ban megváltozott munkaképességűnek számít, teljes értékű munkaerő: segít a pályáztok megírásában, részt vesz a programok szervezésében, és természetesen informatikai kérdésekben is ő nyújt segítséget, és ami nagyon lényeges: az egyesület autista tagozatát is ő képviseli.

Négyévesen vitt el anyukám az Autizmus Kutató Központhoz, és rá egy évre megkaptam a diagnózist. Amikor a testvérem megszületett, feltűnt, hogy mennyire eltérőek vagyunk, és amikor anyukám látta az Esőember című filmet, akkor tudatosult benne, hogy sok szempontból én is olyan vagyok, mint a Rain Man, kicsiben. Például én is jól számoltam, olvasni magamtól megtanultam óvodás koromban. Az óvónők egyébként nem nagyon kedveltek, mert én nem szerettem fogócskázni, részt venni a közös elfoglaltságokban, inkább egymagamban játszottam, és nem szeretem a kötelező délutáni alvást sem. De egy könyvvel le tudtak kötni – osztotta meg történetét, küzdelmeit Krisztián, aki mint mondta, jól boldogult az iskolában, bár nem törte nagyon magát a tanulással. Mint mindenkinek, neki is voltak kedvenc és „nemszeretem" tantárgyai. Nem szerette a történelmet, nem látta át összefüggéseiben, nagyon nehezen tudta megjegyezni azt a sok évszámot és párosítani az eseményekkel. A technikához kézügyesség kellett volna, ami nekem a mozgáskoordinációs problémái miatt nem volt kézügyessége, így nem tudott pontosan vágni, csiszolni a technika órákon. A matematika, fizika, nyelvtan viszont jól ment, ami a logika szabályaira építkezett, azt könnyebb volt megjegyezni. Versenyeken is részt vett jó eredménnyel.

Az osztálytársak tudtak Krisztián autizmusáról, de nyolc év alatt összecsiszolódtak a gyerekek. A középiskola légköre viszont már más volt, jöttek a csúfolódások, bár Krisztián sokszor nem is értette, miért is cikizik. De azért lettek barátai. Krisztián informatika tagozatra járt és szeretett volna programtervező lenni. A matek–fizika jól ment, fel is vették a Debreceni Egyetemre. Az álláskeresés azonban nem ment egyszerűen, nem csak azért, mert 60 százalékban megváltozott munkaképességű. Ha fel is akart venni egy munkáltató, ha meghallotta, hogy autista vagyok, rögön becsukódtak az orrom előtt a kapuk, pedig álláskeresési tréningre is jártam – árulta el Krisztián, aki a jelenlegi munkahelyén, az egyesületnél informatikai tudását is kamatoztathatja, és a hozzá hasonló autisták érdekeit is képviselheti. Mint mondta, az a célja, hogy a taglétszámot gyarapítsa és minél több programot tudjon nekik az egyesülettel szervezni.