Érthetetlen, miért kellett még egyet rúgni az emberhiányos egészségügyön

„Amit oktatnak, az a múlt, ahol pedig a nevem felmerült egy nagyobb szervezet vezetőjeként, azonnal ki is húzták a listáról" – jellemzi a magyarországi egészségügy állapotát Tótth Árpád orvos, aki a zirci kórház és rendelőintézet főigazgatói székét hátrahagyva ma a norvég Helse Nord RHF regionális egészségirányító szervezet elemző tanácsadója.
„A magyar reformok érintetlenül hagyták az egészségügy alapvető struktúráját, megmaradt a háziorvos–járóbeteg-szakrendelés–kórház felosztás, a futottak még kategóriában pedig a rehabilitáció, a krónikus ápolás" - mondja Tótth Árpád orvos.

A kórházmenedzser hozzáteszi: „Nyolc évvel ezelőtt, egy dániai tanulmányúton döbbentem rá, hogy a világ már másként gondolkodik az egészségügyi szolgáltatásokról, mint mi. Dániában viszont rájöttek, hogy kétféle ellátóhely van: lakosságközeli és centralizált. Errefelé a helyi önkormányzatokat negyven éve felszámolták, csak kistérségek vannak, amelyek felelnek a lakosság alapvető egészségügyi ellátásáért, és igénybevétel-arányosan fizetnek a régióknak a hozzájuk küldött, kórházi ellátásra szoruló betegekért. Itt, Norvégiában a gyakorlatban ismerhetem meg a korszerű egészségügy-szervezést, és nem egy város, hanem egy kétezer kilométer kiterjedésű régió félmillió lakosa az egészségügyi ellátásának megszervezésében vehetek részt."

Arról is beszél az interjúban, hogy túl sok tényleges jogot nem vontak el a kórházvezetőktől, így abból indult ki, hogy amit odafent elfelejtettek megtiltani, azt nem is tilos megtenni.

"Az azonban igaz - ismeri el -, hogy nemcsak a főigazgatókat, hanem az amúgy meglehetősen rosszul fizetett menedzsmenteket is agyonterhelték mindenféle felesleges felméréssel, adatgyűjtéssel, helyszíni vizsgálattal. Ezek a feladatok az értelmes munkától vonták el az időt és az energiát, emiatt kellett egy fejlesztési programunkat elhalasztani, egy másikat a fiók mélyére süllyeszteni. Kifejezetten dühített, amikor azt kérték, hogy készítsünk újabb, sokadik létszámkimutatást. Rendben, megcsináljuk – válaszoltam az adatkérőnek – összerakjuk, minősítjük. De te mit fogsz vele csinálni? Ha kiderül, hogy az országban 80 vagy mondjuk 800 szakorvos hiányzik a kórházakból, te fogsz küldeni? Ha nem, akkor meg mire kell ez az egész? Ha utólag tippelhetek, talán ebből akarták megtudni, hány nyugdíjas korú doktor nélkülözhető a rendszerből. Máig sem tudom, mi értelme volt még egyet rúgni az emberhiányos egészségügybe."

Az orvos-kórházmenedzser készült interjút az e heti HVG-ben olvashatják.