Esterházy naplót írt a hasnyálmirigyrákjáról

Tavaly a göteborgi könyvvásárra küldött üdvözlőlevelében Esterházy Péter egyetlen mondatban, mintegy mellékesen utalt arra, hogy a hasnyálmirigyrák köti le a gondolatait. Az író egyelőre szerette volna megkímélni a részletektől a közönségét, de azt ígérte, hamarosan hosszabban is szól majd róla. Eljött a hamarosan. A Magvető gondozásában az idei könyvhétre (2016. június 9-13) jelenik meg Esterházy Hasnyálmirigynaplója – olvasható a vs.hu portálján.

Mit lehet tenni, ha a test, amely addig mindenestül a munkát szolgálta, egyszerre az írás ellen fordul? Hogyan rögzíti napjait az író, akinek minden műve valóság és költészet szétszálazhatatlanságára épül? Mi történik az ontológiai derűvel, amikor a halálos betegség mindennapi gyakorlattá válik? Megírható-e szerelemként a hasnyálmirigyrák? Nem egyszerű történet - áll a könyv ajánlójában.

Április végén enyhe fájdalom jelentkezett, emlékeim szerint a jobb oldali borda alatt. Vagy a bal oldali? Nem törődtem vele. Hasnyálmirigyrákot állapí tottak meg, májáttéttel. De már az őszön is benyilallt egyszer. Akkor kezdtem figyelni a fájásokat, és jegyezgetni is kezdtem. Még a hasnyálmirigy szót is leírtam, igaz, többé-kevésbé véletlenül, azaz ártatlanul. Cetlijeim vannak mindig kéznél, hogy bármit bármikor lejegyezzek, de nem vagyok (igazi) naplóíró. A naplóíró az időt ellenőrizné, a napot szeretné rögzíteni mindenestül. Engem mintha csak a baj tenne azzá - írja Esterházy írása elején.

A napló ebben a hangfekvésben folytatódik, variálódik, elemelődik, burjánzik, válik szöveggé, irodalommá, valósággá. Megrázó, felemelő, zseniális.