Évente 200 milliárd forintba kerül az elhízás a magyar társadalomnak

Az egyik legsúlyosabb, ráadásul recidiváló, azaz visszatérő népbetegségünk az elhízás, amely közvetlenül és közvetve – szövődményei által – rengeteg életidőt emészt fel, életeket olt ki vagy rövidít meg és nemcsak az érintettek, de az egész társadalom számára is költséges. A vasárnap.hu kérdései nyomán Dr. Bedros J. Róbert miniszterelnöki főtanácsadó, a Dél-budai Centrumkórház-Szent Imre Egyetemi Oktatókórház főigazgatója, a Magyar Obezitológiai és Mozgásterápiás Társaság alapítója és elnöke, obezitológiai tanszékvezető elemzi a helyzet súlyosságát.

– Egyre több hír lát napvilágot a fogyással és a fogyókúrákkal kapcsolatos anomáliákról. Legutóbb az inzulinrezisztencia kezelésére szolgáló gyógyszer hiányáról számolt be a sajtó, mondván, hogy azért nem kaphatók bizonyos készítmények, mert a fogyókúrázók felvásárolják. Milyen készítményeket írhat fel az orvos fogyókúrázóknak és ezek pontosan hogyan hatnak a fogyni vágyók szervezetére? 

– Kicsit pontosítanám a hírt: a 2-es típusú cukorbetegségben és elhízásban használható hatóanyagokról van szó. Az Európai Unióban és hazánkban kétféle, korábban cukorbetegek kezelésére használatos injekciós készítmény kapott engedélyt az elhízás kezelésére is. Ezek közül nálunk csak az egyik, a naponta adandó injekció van forgalomban elhízottaknak. Ezen kívül létezik egy évtizedek óta kapható orvosság, illetve egy másik tablettaféleség is, amelyek szintén adhatók elhízásban. Az elhízás kezelésére is alkalmas injekciós készítmények hatóanyagukban ugyanolyanok, mint a cukorbetegségben használatosak, a különbség az adagolásban rejlik.

– Lehet-e csupán gyógyszerektől várni a fogyást? Létezik-e olyan stádiuma az obezitásnak, amikor már gyógyszer nélkül nem lehet fogyni vagy a gyógyszeres kezelést leginkább az obezitással összefüggően kialakuló betegségek miatt írja fel az orvos? 

– Az elhízás valóban betegség, de a gyógyszer önmagában nem hatásos, csak kiegészítő szerepet játszik, mivel az életmódbeli utasításokat, változtatásokat ekkor is be kell tartani. Ezek nélkül a gyógyszer sem elég.

Fogyni csak az tud, aki „fejben” ott van: tudomásul kell venni, hogy ha nincs meg egy erős elhatározás a fogyásra és utána a súlytartásra, akkor siker sincs. (...)

– Önnek köszönhetően tavaly óta a Pécsi Tudományegyetem és a DBC-SZIOK együttműködésében, az ön által vezetett önálló egyetemi tanszéken oktatják az elhízástudományt. Úgy tűnik, az elhízás népbetegség: az egészségügyi ellátórendszer mely pontjait kell jobban felkészíteni az elhízással kapcsolatos problémák kezelésére? Kikből lehetnek obezitológusok? Kinek kell a beteget obezitológushoz irányítania, ha a páciens nem közvetlenül ilyen szakemberhez fordul?

– Igen nagy lépést tettünk az elhízástudomány hazai elismertsége érdekében az Obezitológiai Tanszék létrejöttével, amellyel régi álmom vált valóra. Ez ráirányíthatja a medikusok figyelmét is az elhízás fontosságára, de leginkább ennek megelőzésére.

Az obezitológus olyan, licenc vizsgával rendelkező orvos, aki megalapozott ismeretekkel rendelkezik az elhízástudomány területén, és elhízott betegek kezelésében nyújt segítséget egy szakemberekből álló csapat vezetőjeként. A licencképzésben már szakvizsgával rendelkezők vehetnek részt, ezek közé tartozik a belgyógyászat, a kardiológia, az endokrinológia vagy a gyermekgyógyászat.

A hazai ellátórendszer alappillérei a háziorvosok. Nagyon fontos lenne, hogy minden ott megjelenő pácienst mérjenek meg, számítsák ki az elhízás diagnosztizálására alkalmas testtömegindexet és a haskörfogatot. Az elhízás diagnózisa esetén próbálják meg a beteg érdeklődését felkelteni a testtömegcsökkentés irányába, hogy megelőzhetők legyenek az elhízással kapcsolatos súlyos kísérő betegségek. Az obezitológushoz történő beutalás jöhet a háziorvosok vagy az adott beteg ellátásával foglalkozó szakorvosok részéről is.

További részletek a teljes interjúban