Évtizedek óta lépcsőzteti a mozgássérülteket a nappali kórház

Tizenkét lépcsőfokon, majd újabb lépcsőkön keresztül lehet csak bejutni a Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda Nappali Kórházába, ahol különböző mozgásszervi sérültek kapnak gyógykezelést. Az épületen kívül ugyan van akadálymentesítés, de valamiért évek óta nem használják az emelőket, a dolgozók sem tudják, hogy miért. Az ápolók és egy mozgássérült nő szerint az a fürdő válasza a problémára, hogy a kerekesszékesek inkább ne jöjjenek ide, keressenek másik fizikoterápiás intézményt. Az abcúg riportja.

Régi, fehér táblán ott virít: Fizikoterápiás osztály. A kétszárnyú ajtóhoz egy 12 fokból álló, hosszú lépcsősor vezet fel, ami középpen egy korláttal van elválasztva. Erre a korlátra szerelték fel a sínt, amin az emelő közlekedik, vagyis közlekedne, ha nem állna most is egy pókhálókkal beszőtt ponyvával letakarva a lépcső tetején. Az épület hátsó bejáratánál is van egy ilyen emelő, szintén letakarva.

A rozsdából ítélve nem tegnap használták utoljára, Erzsébet, aki rendszeresen látogatja a kórházat, már 10 éve nem látta működni. Úgy tudja, hogy eleinte azért nem működött, mert elromlott, most pedig ugyan már megjavították, de nincs, aki kezelje. Az emelőt nem használhatja önállóan egy kerekesszékes, mert először le kell nyitni a rámpát, amire felparkol, majd egy plusz személy távirányító segítségével indítja el a sínen az emelőt. Ezt az igényt még jelezni is nehéz, ugyanis csak az épület belsejében, az ajtótól nagyjából öt méterre van a recepciós pult, ahonnan nem is lehet látni, hogy ki érkezett a lépcső aljához.

Erzsébet azt meséli, hogy olykor nem a motorral, hanem gurulós járókerettel érkezik, ilyenkor pedig az úszómestert vagy a nővéreket szokta megkérni, hogy cipeljék fel neki a keretet, amíg ő felküzdi magát a 12 lépcsőfokon. Az ápolók szívességből felviszik nekik, viszont amiért iszonyatosan túlterheltek, ezért az egyik egyszer szóvá is tette, hogy nincs erre ideje. A teljes riport itt olvasható