Itt a munkaidő-beosztástól kezdve a rengeteg túlmunkáig sok mindenhez hozzá kell nyúlni.
Az egészségügyi szakdolgozók a 18 százalékos idei béremelést nem tekintik olyan nagy elismerésnek, de még felzárkóztatásnak sem – tudta meg a hirklikk.hu Soós Adriannától, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnökétől. Emlékeztetett rá, hogy mivel nem januártól, hanem augusztus 1-jétől kapják, éves szinten a nyolc százalékot sem éri el, miközben az infláció húsz százalék körül lesz.
A kedd esti Magyar Közlönyben megjelent kormányrendelet értelmében az ápolók és az egészségügy nem gyógyító területein (többek közt gazdasági, műszaki) dolgozók alapbérét emelik meg július 1-jétől 18 százalékkal. A kormány 2022 óta ígérgeti a kétlépcsős béremelést, a keddi döntés ennek első üteméről rendelkezik. Így minden rendben lesz?
Egyáltalán nem lesz rendben, mert a dolgozók egyrészt nem januártól kapják a magasabb bért, hanem augusztus 1-jétől. Ha kivetítenénk, akkor ez éves szinten a nyolc százalékot sem éri el, az infláció pedig hűsz százalék körül lesz. Úgyhogy ez az idei évet tekintve, abszolút reálbér-csökkenés. Egyáltalán nem vagyunk megelégedve ezzel az emeléssel, és továbbra is próbáljuk elérni, hogy visszamenőleg, január 1-jétől kapjanak az egészségügyi szakdolgozók béremelést, vagy esetleg valamilyen más címen kompenzálják az inflációt. Ez a béremelés így nem nagyon elfogadható a közösség számára.
Egyáltalán mit jelent a gyakorlatban ez a 18 százalék?
A szakdolgozói körben általában 390 ezer forint az átlagbér. Ebben vannak diplomások, és segédápolók is. A többség érettségizett, és utána egy-két szakvizsgát is letett ápoló. Tehát a szakképzett ápolók vannak a legtöbben, viszonylag kevés a segédápoló, vagy betegszállító, akiknek semmilyen képzettségük nincs. A diplomás kör – mentőtisztek, gyógytornászok, szülésznők, védőnők száma – körülbelül húsz százalékot tesz ki. Elég sokan vannak magasan képzett körben, ők részben orvosi kompetenciájú feladatokat is végeznek, leginkább harminc százaléknyi bérért. Így ezt a béremelést nem tekintjük olyan nagy elismerésnek, sőt, még felzárkóztatásnak sem.
Mit tud tenni a szakszervezet?
Egyrészt tárgyalunk, és én azért ennek a jelentőségét nem becsülném le, mert komoly szakmai érveket tudunk letenni az asztalra. Mivel a döntéshozók mégis csak a főigazgatóktól kapják elsősorban az információkat, nem biztos, hogy a mi érveink tudatában vannak, az átlagok pedig nagyon el tudják mosni a különbségeket. Nagyon sok szakmai javaslatot készítettünk el, és nem csak a konkrét béremelésre, de arra is, hogy a gyakorlatban a még meglevő jogszabályok keretei között sem kapja meg a dolgozó mindig a neki járó juttatásokat. Nyilván próbálunk figyelemfelhívó akciókat is szervezni, elkerülve a legdurvább formát, a sztrájkot. Van egy felmérésünk arról, hogy ki miben venne részt. Most éppen figyelemfelhívó pólókkal, jelvényekkel kezdtünk a munkahelyeken járni. Ezekkel arra hívjuk fel a figyelmet, ha a gyógyításra se lehet várni, akkor nem kellene várni az ehhez kapcsolódó elismerésekkel sem. Más akciók is vannak előkészületben. Továbbiak a teljes cikkben