Ez derült ki az első hazai nassoláskutatásból

Úgy tűnik, nem csak a kutyáknál működik a jutalomfalat intézménye. Mi, emberek is szeretjük magunkat megjutalmazni nassolnivalóval – például egy nehéz nap után. Egyértelműen nem jó úton halad, aki csokival, cukorkával hálálja meg magának, hogy jól végezte el a dolgát – mondta a Borsnak Antal Emese dietetikus, szociológus. Merthogy sokszor ez áll a hátterében annak, hogy a magyarok zöme nasifüggő. Ez Magyarország első nassoláskutatásából derült ki.

A Mogyi-Caramoon ezer embertől kérdezte meg, rendszeresen nyúl-e valamilyen rágcsához. Az érintettek mintegy 13 százaléka vallotta magát őszintén függőnek, és több mint 55 százalékuk úgy érzi, hogy sokszor nyúl csokihoz, kekszhez, ugyanakkor mégsem függő. A válaszadók öt százaléka azt mondja, nem függő, közvetlen környezete mégis annak tartja őt.

Antal Emese, a TÉT Platform szakmai vezetője szerint sem jutalmazni, sem büntetni nem szabad étellel magunkat.

– Sokszor ez egy pótcselekvésként jelenik meg, pláne azoknál, akik egyedülállók. Sokan a magányukat igyekeznek kicsit enyhíteni a nassolással. Ilyenkor javasolt inkább olajos magvakhoz, egy-két kocka étcsokoládéhoz, aszalt gyümölcshöz nyúlni a cukros ételek helyett. De ezeknél is fontos a mérték, valamint az sem mindegy, hogy ezek mellett még mit eszik az illető napközben – magyarázta a Borsnak a dietetikus.

Az ezer megkérdezettnek egyébként durván 87 százaléka tekinthető rendszeres nassolónak: 52,4 százalék heti néhányszor, 34,4 százalék pedig naponta többször is kényezteti magát valamilyen nasival. Fontos tudni: az, hogy valaki napi rendszerességgel nyúl valamilyen rágcsálnivalóhoz, még nem jelenti azt is, hogy kóros ételfüggőségtől szenved. Ez akkor áll fenn a szakemberek szerint, ha az illetőnek olyan tünetei vannak, mint a fejfájás, az ingerültség, a hangulatingadozás, szélsőséges esetben pedig akár a depresszió, amennyiben nem jut nasihoz. Dr. Meskó Norbert evolúciós pszichológus szerint ha ezek a tünetek nem jelentkeznek, akkor nincs szó kórosságról.