Ez egy kegyelmi pillanat, elő a bozótvágó késekkel

Egy állami kézben lévő, kiegészítő egészségbiztosítás bevezetését támogatná Varga Péter Pál. A Budai Egészségközpont igazgatója szerint ezzel létjogosultságát vesztené a hálapénz a magyar egészségügyben. Az InfoRádió Aréna című műsorában arról is beszélt, hogy most miniszterelnöki felhatalmazással rakhat rendet a szaktárca az egészségügyben, és a magánszektorban is új szabályozás kell, sőt az online pénztárgép bevezetését is támogatná a magánrendelőkben.

Újra napirenden van az állami és a magánegészségügy szétválasztása, de konkrét terveket még nem láthattunk. Önök látnak már valami előrelépést?

Nem igazán. Várjuk a miniszteriális rendeletalkotást, mert az egész orvostársadalom elég komolyan érintett, hiszen ma Magyarországon a magánegészségügy a legtöbb orvosnak egy egzisztenciális biztonságot adó tevékenységi forma. Húsba vágó kérdés, hogy milyen rendelkezések fognak születni. A másik oldalon az intézményvezető és az intézményrendszer számára a térítéses szolgáltatásokból származó bevétel olyan szintű, ami ha most hirtelenjében megszűnne, az az intézményi gazdálkodásba akkora léket verne, amit nagyon nehéz lenne pótolni. Óriási a felelősség a döntéshozókon, vajon hogyan tudják áthidalni ezeket az ellentmondásokat. De azt se felejtsük el, hogy ez a folyamat úgy indult, hogy a miniszterelnök úr Kötcsén kimondta, hogy szeretné látni azt, hogy amikor egy járulékfizető polgár bemegy a kórházba, az ő számára világos-e az, hogy miért nem kell fizetni, és mi az a szolgáltatás, amiért pedig fizetni kell.

Vagyis az igény megvan rá, hogy ez oldódjon meg.

Ez egy nagyon-nagyon komoly pillanat, hiszen a legfelsőbb szintű politikai döntéshozás nyilvánította ki, hogy szükséges valamilyen módon lépni ebben a nagyon összekuszálódott rendszerben. Tehát elő a bozótvágó késekkel, és szépen, nyugodtan el kell kezdeni tisztítani a nagy dzsumbujt, ami ma jellemzi az egészségügyi ellátórendszert.

Mi a nagy dzsumbuj megtisztításának észszerű modellje?

A napnál világosabb, hogy a magyar egészségügyben nem az EMMI fog rendet csinálni, hanem a makrogazdasági döntéshozók. Elsősorban tisztázni kell, hogy marad-e a jelenlegi biztosítási struktúra, vagy pedig valamilyen módon az öngondoskodásra lehetőséget ad a kormány. Sokat lehet hallani, hogy ilyen, olyan, amolyan biztosítási reform készül. Az én véleményem szerint mindenképpen szükség lenne teret nyitni az öngondoskodásnak. (...)

Ebben a speciális helyzetben, amiben a mai magyar közfinanszírozott egészségügy van, sokkal szabályozottabban lehetne bevezetni egy jól fragmentált, állami kézben lévő második szintű kiegészítő biztosítást, mert akkor a biztosítottnak lehetősége lenne felhasználni az alap biztosítási összeget is. Ha az üzleti biztosítók által kínált modellt nézzük, ők a jelenlegi szabályozórendszerben egy alternatív egészségügyi ellátást kénytelenek kínálni, mert nincs hozzáférés az alapszintű biztosításhoz. Az üzleti biztosító ma nem tudja megfogalmazni a termékét, mert nem világos, hogy a közfinanszírozott ellátásban mi az a szolgáltatási csomag, amihez joga van egy biztosítottnak.

Egyszerre meg lehetne ezt csinálni?

Egy komprehenzív döntéshozatali mechanizmussal ki lehetne jelölni azt az utat, ahová el tudnánk érni, meg kellene jelölni a kívánatos végcélt, és ha ezt a legfelsőbb szintű politika elfogadja, akkor erre ki kell dolgozni az oda vezető utat. Ne felejtsük el, hogy ez egy kegyelmi pillanat, amiben most vagyunk, az EMMI számára. A beszélgetés szerkesztett változata elolvasható itt