Akkor hibázik a legkisebbet egy kormány, ha csak menedzseli az egészségügyi rendszert.
Az egészségügy kapcsán mintha egyre több probléma lenne, a kormány mintha többször elszánta volna magát arra, hogy reformértékű változtatásokat hajt végre, ez mégsem történt meg. Ennek ellenére továbbra sem látszik „politikai bukásfaktornak" a kérdés. Ennek okait vizsgálta meg a Policy Agenda (PA) - idézte a tanulmányt a napi.hu.
Bár az egészségügyi dolgozók jelentősebb demonstrációkban és médiajelenlétben is megmutatták már nemtetszésüket 2015-ben, ez mégsem volt elég nyomásgyakorlás. A kormány népszerűségének növekedése elvitte a figyelmet erről a kérdésről. A PA szerint, ha az év végén nem történik meg az aneszteziológusok csoportos felmondása az egyik budapesti kórházban, akkor teljesen le is került volna a napirendről az egészségügy problémája.
Mindez azt jelzi az elemzők szerint, hogy nincs olyan társadalmi erő, amely kényszerhelyzetbe hozza a kormányt, az eddigi tiltakozók azonkívül, hogy képesek felhívni a figyelmet a problémákra, közös megoldási javaslattal már nem képesek előállni.
A PA szerint, addig nincs igazából lépéskényszerben egyetlen kormányzat sem, amíg három feltétel fennáll az egészségügyben:
• az egészségügyben érintettek érdekei ennyire különbözőek, mint most;
• az egészségügyben dolgozó és a beteg abban érdekelt, hogy az is jó, ha minden egészségügyi szolgáltatást megkap a lakóhelyéhez közel, még ha rosszabb körülmények között is;
• a csökkenő állami pénzeket a betegek magánfinanszírozásban, a hálapénz rendszerében hajlandóak ellensúlyozni.
Elég tehát, ha a kormány néha gesztusokat gyakorol, de ügyesen távol tartja magát attól, hogy érdemben be kelljen avatkoznia. Nem akar erről az útról a mostani kormány sem letérni, pedig voltak rá jelek, hogy lesz ehhez bátorságuk.