Ezért nem tud olvasni a gyerek

Hazánkban is sok embert érint a diszlexia, a tanulási zavar egyik formája, amely kiskorban megnehezíti az írás és az olvasás megtanulását, az olvasott szöveg értelmezését, és ennek következményeit sokszor felnőttként is viselik az érintettek. Úgy tűnik, egyre több emberről derül ki, hogy diszlexiás. Erről kérdezte a Heti Válasz Gyarmathy Évát, a Magyar Tudományos Akadémia Pszichológiai Kutatóintézetének tudományos főmunkatársát.

Mi okozza a diszlexiát? Az eltérő idegrendszeri működés; tehát mindenképpen van neurológiai háttere a problémának, ami azt jelenti, hogy az érintett emberek agya másképpen dolgozza föl az információt. Attól függően, hogy ez az eltérés hol, hogyan jelentkezik és mekkora mértékű, a diszlexia nagyon különböző lehet. Azonban azt is fontos tudni, hogy a diszlexia független az intelligenciától.

Az iskolásoknak kb. 3 százaléka diszlexiás. Ez a mély diszlexia, amit a fonológiai rendszer alulműködése jellemez, és a fejlesztéshez gyógypedagógus segítségére van szükség. A mély diszlexiások olvasása teljesen soha nem lesz tökéletes. Valójában azonban a felszíni diszlexia érint igazán sok embert, a lakosság mintegy 10 százalékát, és a számuk folyamatosan emelkedik. Nekik is vannak tanulási nehézségeik, olvasási problémáik, náluk is kimutathatók a neurológiai eltérések, de ők megtanulhatnak megfelelően olvasni. Felnőtt korban a helyesírás bizonytalanságában jelenhet meg a zavar.

Az elmúlt évtizedekben csökkentek azok a nyelvi fejlesztő helyzetek, amik az olvasás megtanulását segíthetnék. Az olvasás megtanulására neurológiailag meg kell érni, mert ha valakit éretlen idegrendszerrel próbálnak megtanítani írni-olvasni, akkor ez sok kínlódással járhat. Ahogy pedig a kudarcok száma nő, úgy válhat egyre szorongóbbá a gyerek, ami egész életre kiható önértékelési és egyéb lelki zavarokhoz vezethet.

Az óvodában már lehet észlelni különböző jeleket. A testsémában, a beszédhangok megkülönböztetésében, a térorientációban, az idői szekvenciákban lehetnek eltérések már 3-6 évesen, amik előrevetíthetik a diszlexiát. Szerencsére ezek a területek kiválóan fejleszthetők óvodáskorban. Valójában 8 éves kortól lehet csak kimondani, hogy valaki diszlexiás, vagy sem.

Elvileg ennyi idősen már csak a mély diszlexiásoknak lehetnének olvasási zavaraik, mégsem így van. Sok felszíni diszlexiásnak is vannak még olvasási nehézségei, bár ha időben észlelik a problémát és minden segítséget megkap a gyerek, akkor elvben ennyi idős korára sokat javulhat a helyzet. Ha a tanítás megfelelő lenne, őket felmenteni se kellene a helyesírás vagy a nyelvtanulás alól. A mély diszlexiások viszont mindenképpen rászorulnak a felmentésre egyes tárgyak alól, vagy az írásbeli feleletek alól.

A mély diszlexiásoknak nagy nehézséget okoz a nyelvtanulás, de tudnak nyelvet tanulni, mert valójában nekik az írásbeliség okoz gondot, szóban jól el tudnak sajátítani egy-egy nyelvet, így ha az írásbeliség alól célszerű is a felmentést kérni, szóban le lehet tenni a vizsgát. A diszlexiások eltérő tanulási igényeihez az oktatási és vizsgarendszernek is alkalmazkodni kellene, ezért is lenne jó, ha az óvodákban, általános iskolákban dolgozó pedagógusok felismernék a tanulási zavart, lennének módszereik elkerülésére és segíteni tudnának a szülőknek.