Az emberi élet évezredes rendje többek között a nemzedékek váltásán alapul.
Normális esetben a szülők önállóságuk megteremtéséig gondozzák utódaikat, akik viszonzásul hátralévő éveikre méltó körülményeket biztosítanak számukra. Az ettől eltérő modell természetellenes és hosszú távon működésképtelen. Nem sok példa volt arra, hogy a nagyszülők tartsák el gyermekeiket, unokáikat. Ahol mégis ez a helyzet, ott nagy baj van – írja az Új Néplap – online.
Nálunk sajnos mindinkább ez jellemző. Ahhoz, hogy egy fiatal pár megéljen, ne adj isten utódokkal is biztosítani tudja fennmaradásunkat, saját jövedelme mellé lassan még nyugdíjra is szüksége van. Természetesen nem a sajátjára, hanem a szüleiére, nagyszüleiére, ami teljesen abszurd dolog. Divatba jönnek a mamaszállók, ahol az önálló háztartás vezetésére anyagi okból képtelen fiatalok családostul a szülők nyakán kénytelenek élni. Aztán jönnek a további lépések: A jobb megélhetés reményben külföldön dolgozó, otthonról eltávolodó családfenntartó, vagy végleg külföldre költöző, a nemzet számára előbb utóbb örökre elvesző fiatal generációk.
Egy tisztességesen gondolkodó állam számára egyik sem elfogadható és támogatható megoldás. Amennyiben mégis ez történik, akkor az állam, a politika megbocsáthatatlan módon elfeledkezett legfőbb feladatáról. Az ország jólétének, vagy akár csak tisztességes létének biztosításáról, ami megbocsáthatatlan bűn. Ezt pedig hosszú távon nem takarhatja el semmilyen fennhangon hirdetett statisztika, zengzetes nyilatkozat, illetve a szavakkal való játék sem. Ha az eredmény ellentmond nekik, akkor sajnos annak van szomorú igazsága.