Felállni a posztcovid állapotból

A mi nézőpontunkból rendkívül visszásan hat, hogy valakik az oltás, a karanténszabályok, a maszk viselése ellen emelnek szót – nyilatkozta a Magyar Hírlapnak Madurka Ildikó aneszteziológus és intenzív terápiás főorvos.

A fertőzésen átesett betegeknek sokszor az is komoly problémát jelent, hogy a két ujjukat összeérintsék vagy elfordítsák a fejüket – mondta a lapunknak adott interjúban Madurka Ildi­kó aneszteziológus és intenzív terápiás főorvos, az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet munkatársa. A vírustagadóknak azt üzeni, menjenek hozzájuk az osztályra dolgozni. Hozzátette, ha esetleg mégis elkapják a „nem létező kórt”, akkor majd a rehabilitáció alatt lesz idejük gondolkodni azon, hogy mire – vírus, maszk, kézmosás, oltás – és miért mondtak korábban nemet.

– Önnel legutóbb akkor találkoztunk, amikor tavaly ősszel beszámolt Nagy Gergelyné, a tatai kórház mozgásszervi rehabilitációs osztálya nővérének koronavírus-fertőzéséről és csodaszámba menő gyógyulásáról. Miként halad a hatvannyolc napig mesterséges kómában tartott asszony utókezelése?

– Jól halad a rehabilitációja. Már segédeszközök nélkül jár, de e mögött hatalmas munka van. Mind a szakemberek segítségével, mind önállóan naponta több órát kell tornáznia azért, hogy ezt az eredményt fel tudja mutatni, fent tudja tartani.

– Ősszel azt mondta, hogy Nagy Gergelyné kálváriája nemzetközi összehasonlításban is szenzációszámba megy, hiszen közel fél esztendőt töltött kórházban, mégis megmenekült. Jelenlegi ellátása felfogható egyfajta posztcovid állapot utáni kezelésnek?

– Mielőtt erre a kérdésre felelek, szeretném tisztázni, mi a posztcovid-szindróma és a posztcovid állapot közötti különbség, e két fogalom ugyanis sajnálatosan összekeveredett az utóbbi időben. Persze mindkettő kiváltó oka a koronavírus, de a következményeket tekintve mégis nagyon eltérnek egymástól. A posztcovid-szindróma esetében egy – akár tünetmentes embernek – a fertőzését követően a tizenkettedik hét után kialakuló, és/vagy ez után is meglévő tüneteiről beszélünk.

Itt egy roppant változatos és nehezen objektivizálható tünetegyüttesről beszélünk, olyasmiről, ami az adott betegnek – aki lehet, hogy valójában nem is „beteg” – az életminőségét befolyásolja, akár súlyosan. Ez teljesen független attól, hogy az adott ember kórházban vagy otthon vészelte át a kórt. Jellemző tünetei a fáradtság, a köhögés, az ízületi fájdalmak és az alvási gondok. Mindent összevetve a posztcovid-szindrómától sújtott emberek nem érzik jól magukat a bőrükben. Vissza kellene menniük dolgozni, de nem tudnak, lévén képtelenek úgy teljesíteni, mint korábban. Ez érthető okokból idegesíti és frusztrálja őket.

A posztcovidcentrumok azért nyíltak, hogy kiderítsék, mi áll e gyengeség mögött, van-e ennek szervi, funkcionális oka. Ez többszöri, ambulánsan elvégezhető vizsgálatokat jelent, ahol avatott szakemberek igyekeznek felderíteni az okokat. Az általános tapasztalat azt mutatja, ha valóban nincsen semmiféle szervi baj, akkor e negatív tünetek az esetek döntő részében fél esztendő után általában megszűnnek.

– Rossz hangulatban egy hét is sok – nemhogy hat hónap. Miként lehet ezt az időszakot átvészelni?

– Léteznek viszonylag egyszerű technikák, amelyek nemcsak a közérzetet, hanem például akár az alvást is befolyásolják – ezekhez kellenek a szakemberek. Kár feledni, ha a szakorvosok ki tudják zárni a szervi eltérést a tünetek mögött, az már önmagában mérhető megnyugvást jelent a léleknek. Ez tehát a posztcovid-szindróma.

– Míg a másik…

– A posztcovid állapot, és ez áll közelebb az én szakmámhoz. Tudjuk, hogy a kórházi kezelésben részesülő betegek egy része sajnos intenzív osztályra kerül, ahol aztán noninvazív vagy invazív módon lélegeztetjük őket. Számos embernek azonban nemcsak a tüdeje károsodik, hanem a vesét és/vagy a szívet is érinti a fertőzés. Az ellátás, de sokkal inkább a beteg érdeke szerint az érintettek tudatát és izomtevékenységét több hétig, akár hónapokig ki kell kapcsolni. Mindezt az magyarázza, hogy a koronavírus-fertőzés egy rendkívül lassan gyógyuló kór. Fontos megjegyezni azt is, hogy a szervezetben nemcsak a koronavírus okoz bajt, hanem a beteg életfenntartásához szükséges intenzív terápia is.

...

- Az maga a csoda, ha valaki ismét levegőt tud venni, képes lenyelni a falatot és önállóan megoldja a mellékhelyiséget. Azt, hogy ez mekkora adomány, csak az tudja átélni, aki öt-nyolc hét után felébred úgy, hogy sem a keze, sem a lába nem mozog, sőt, az is lehetetlen feladatot jelent számára, hogy a két ujját összeérintse vagy a fejét elfordítsa bármelyik irányba. Ezt a betegen túl még az tudja elképzelni, aki személyesen lát ilyet.

További részletek a cikkben.