Munka után lerogysz, és hálát adsz, mert ott lehettél, hiszen mindvégig azért gyakoroltál, fejlesztetted magad, hogy segíthess, ha baj van.
Az állandóan változó magyar egészségügy legbiztosabb pontjai a mentők. Mindig elérhetőek, folyamatosan készenlétben vannak, ha kell, hóban-fagyban, a legextrémebb körülmények között is a bajbajutottak segítségére sietnek. Munkájukat ugyanakkor egyfajta misztikum övezi. Mégis kicsodák valójában a piros egyenruha mögött azok az emberek, akik a villamos alá is képesek bemászni, hogy életet mentsenek? A Blikk.hu riportja a mentők egy napjáról.
Riasztás, méghozzá a Nyugatihoz. "A reggeli ma is elmarad" – gondolhatja Kriszta, aki két kollégájával, Gyulával és Gáborral indult útnak. Összeszokott hármas az övék.
A központi rohamkocsi legénysége mindig háromfős. Bozó Gyula mentőápolóként, Kőrösi Gábor mentőtechnikusként, dr. Székely Kriszta orvosként erősíti a csapatot. Az egység különlegességét az adja, hogy magasabb szintű ellátásra képes, mint egy átlagos mentőgépkocsi. A szakemberek akár bizonyos életmentő sebészeti beavatkozásokat is el tudnak végezni a kocsi gyomrában. A legkomolyabb esetekhez tehát sokszor a 604-es csapatát riasztják.
– Ezúttal vaklárma volt. Sajnos kapunk indokolatlan hívásokat is, ez főleg akkor probléma, ha egy súlyos esetnél kellenénk, de emiatt nem ott vagyunk. Előfordult már az is, hogy valaki azt mondta a telefonban, fáj a lába és szorít a mellkasa, majd a helyszínen kiderült, mindössze leesett a sebtapasz a lábáról. Ilyenkor azért tudunk bosszankodni – avat be a részletekbe Kriszta, miután visszaértek a mentőállomásra.
– Aztán vannak azok az esetek, amikor a helyszínen az egész autó ki van fordítva, te meg ott állsz, nyakig véresen. Vagy ott fekszel a villamossíneken, mint Kriszta, és megmentesz egy életet. Munka után lerogysz, és hálát adsz, mert ott lehettél, hiszen mindvégig azért gyakoroltál, fejlesztetted magad, hogy segíthess, ha baj van – veszi át a szót Gyula, aki épp kihűlt kávéját kortyolgatja. Továbbiak a teljes cikkben