Fellélegezhettek a covid-osztályokon, de hátradőlni nem lehet

A kórházi dolgozók is fellélegeztek az utóbbi hetekben, mióta egyre kevesebb koronavírusos fertőzöttet kell ellátniuk. „Októberben hirtelen és gyorsan durrant be, rengetegen jöttek. November végéig borzalom volt, teljes kapacitással mentünk” - mondta egy covidos betegeket ellátó, kisebb vidéki kórházban dolgozó orvos a 444.hu-nak. 

„Mostanra kikerültünk a darálóból. Ősszel jöttek-jöttek-jöttek folyamatosan a betegek, de csak akkor tudtuk felvenni őket, ha valaki meggyógyult vagy meghalt. Most már üres ágyaink is vannak, nem kell ezen agyalni. A csökkenés javítja az ellátás minőségét is, egyszerűen azért, mert az orvosoknak és ápolóknak egyre kevesebb betegre kell figyelniük. „Alaposabban át tudom nézni a kórtörténetüket, hogy mi történt velük a megelőző napokban. Ősszel tűzoltásszerűen zajlott az ellátás, öt percet tudtunk szánni arra, amire fél órát kellett volna. Csak daráltuk, daráltuk.”

Svéd Tamás, a Magyar Orvosi Kamara titkára szerint mostanra felére-háromnegyedére csökkent ez az arányszám, ami remélhetőleg a túlélési esélyeket is javítja. Most már olyan beavatkozásokra is jut idő, amikre korábban nem. Svéd szerint összességében úgy tűnik, javul a helyzet, de hátradőlni sincs okunk. Lassan látnunk kellene, ha a karácsonyi-szilveszteri időszak újabb fertőzéshullámot generált volna, de egy új vírusvariáns bármikor megváltoztathatja a helyzetet.

Az orvosok továbbra sem ismerik a kórházi járványadatokat, így alig van lehetőségük felmérni, milyen ellátási formák hatékonyak, és milyenek nem, mit érdemes átvenni, és mit nem. „A kórházak és orvosok közti kommunikáció továbbra is informális és alulról szervezett.”

Ezt megerősítette egy a lapnak nyilatkozó, fővárosi kórházban dolgozó orvos is. Azt mondta, hogy számos orvos különböző területről, az egyetemen tanultakat leszámítva nulla infektológiai háttérrel került covidos-osztályokra. Vannak ugyan általános minisztériumi ajánlások, de minden beteg más. Személyes kapcsolatokon keresztül tudják, hogy más kórházakban hogyan kezelnek betegeket, nincs erre kiépült, az információáramlást szolgáló csatorna, hiányzik a komoly szakmai felügyelet. „Alapvetően ez egy parizánharc, saját magunkat tanítjuk” - mondta. Mindenki igyekszik a legjobb tudása szerint dolgozni, így nem is annyira a betegellátásban érződik ez a probléma. De az orvosok számára lelkileg nagyon megterhelő, hogy folyamatosan olyan döntéseket kell hozni, ami mögött nincs nagy közös tapasztalat.