Kisebb módosításokkal kezdődött a 2010–2014-es kormányzati ciklus az egészségügyben.
Igaz, a kiigazítások végrehajtása nem ment mindig zökkenőmentesen. A kisebb, ám vitathatatlanul fontos intézkedések eltörpülnek azonban a gyógyszerpiacot érintő, hatalmas kormányzati elvonás terve mellett. Az elvonás ellenére a kormányzat állítja, hogy a betegek terhei nem nőnek, a szakértők egyetértenek abban, hogy ez csak akkor lehetséges, ha minden beteg akar és tud is olcsóbb készítményre váltani.
Az intézkedés miatt aggódnak a kórházak és az amúgy is nehéz helyzetben lévő patikusok is. Hamarosan a kormány elé kerül a másik nagyszabású reformelképzelés, a Semmelweis-terv is. Ennek egyik legfontosabb eleme, hogy 1-1,5 millió lakosonként létrehozott nagytérségekre osztanák az országot, s ezeken belül szerveznék – súlyozott fejkvóta alapján – az ellátást. A nagytérségi átszervezés mellett a tervben szerepel, hogy a főváros által fenntartott 12 kórház kerüljön állami működtetésbe az ingatlan vagyonnal együtt.
Szócska Miklós egészségügyi államtitkár több alkalommal is úgy fogalmazott: a legnagyobb eredmény, hogy a rendszerben lévő iszonyú feszültségek ellenére mostanáig sikerült fenntartani a békét. Azonban a legsúlyosabb konfliktus éppen most érte el az államtitkárt, amikor rezidensek bejelentették: tömegesen helyezik letétbe felmondólevelüket, amelyet akkor „élesítenek", ha nem sikerül megállapodniuk a kormánnyal a bérek rendezéséről.