Fertőzöttebb volt a város, de arányaiban sokkal többen haltak meg vidéken

Ma már tudjuk, hogy a koronavírus-járvány korántsem érintette egyformán a nagyvárosokban és a vidéken élőket, a gazdagabbakat és a szegényebbeket, a fiatalabbakat és az idősebbeket. A pandémia időszakára visszatekintve az is egyre jobban körvonalazódik, min múlik, hogy valaki elfogadta-e az oltásokat, vagy sem. A Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának különböző intézetei most konferencián ismertették, hogy mik a legfontosabb hazai kutatások a koronavírus-járvány társadalmi hatásairól, írja a Telex.

Az már viszonylag korán, a pandémia első hullámában sejthető volt, hogy Budapestet, a nagyvárosokat és a falvakat nem egyformán érinti a járvány. Csurgó Bernadett, a Szociológiai Intézet főmunkatársa és Kovách Imre, az intézet osztályvezetője azt vizsgálta meg kutatásában, hogy a különböző településstruktúrák hogy birkóztak meg a járvánnyal, és hogyan tudtak a nagy lezárások után visszazökkenni a mindennapokba. A kutatók 80 interjút készítettek Budapesten, városokban és falvakban.

A kutatók azt találták, hogy a vidék és a város megítélése, imázsa nagyot változott a Covid-19 következtében, és ennek akár lehet gazdasági vagy politikai visszaható következménye is. „Ettől az újjászületéstől a városoktól való függés lazulását várták, és hogy a falu elvileg biztonságosabb környezetéhez való hozzáférhetőség megváltoztatja a vidék esélyeit” – mondta a kutató.

A Covid-19 alatt budapesti, debreceni és pécsi interjúk tanúságai alapján a biztonságérzet radikálisan csökkent a nagyvárosokban, a szolgáltatások igénybevétele során nagy fokú félelemérzetet tapasztaltak, ami áthatotta a városi lakosságot. Megszűnt az a biztonság, ami a városi tereket jellemezte korábban, érthető módon potenciális veszélyként élték meg az emberek a nagyobb tömeget, ami az intézkedések ellenére az ilyen településeken elkerülhetetlen volt. Hiába vannak városi parkok, szabad terek, a kültéren is veszélyérzet uralkodott. Nagyobb volt a félelem a járvány bizonyos következményeitől, ami megjelent a nagyvárosi társadalomban is, emellett a szolgáltatások relatív biztonsága a járvány idején is nagyvárosi sajátosság maradt. „Ez azért kiemelendő, mert kisebb településeken ez egyáltalán nem volt így, szembe kellett nézni azzal, hogy minden területen, főleg az egészségügyben, hiába fertőződött meg kevésbé a kisvárosi-falusi társadalom, a szolgáltatások rosszabbak voltak” – mondta Kovách Imre.

A nagyvárosokban a veszélyérzetből következő szorongás okozta a legnagyobb problémát a mentális következmények terén, vidéken viszont a kapcsolatvesztés és a kapcsolatok beszűkülése vezetett a szorongáshoz.

„A kutatások egyértelműen azt jelezik, hogy a fiatalok mentálisan súlyos sérüléseket szenvedtek, és ezt nem tudták kiheverni az elmúlt időszakban” – mondta Szabó Andrea kutató. „Erre nincs megfelelő kezelési mód, nincsenek állami programok, nem történt meg a pszichológiai hálózat beállítása állami eszközökkel, ami elősegíthette volna a mentális hátrány ledolgozását.” A kutató megjegyezte, hogy a lezárások és a korlátozások egyetlen pozitívuma a fiatalok számára a családdal együtt töltött idő volt, egyértelműen látszik az eredményekből, hogy erre volt is igényük.

További részletek a Telexen.