Ficzere Andrea: ami nem a pénzen múlik

Mindig is „lelkizős" orvos volt, és főnökként sem az Excel-tábláknak akar megfelelni, hanem a betegeknek. Hisz abban, hogy egy kórház akkor jó munkahely, ha öröm oda bemenni. Szereti az okoseszközöket, az viszont zavarja, hogy az internet tele van hamis orvosi információkkal, amelyek ellen a blogján is felszólal dr. Ficzere Andrea, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatója. Az nlcafe készített interjút a főigazgatóval.

Betegfókusz: így hívják a már egy éve működő blogját, és még konferenciát is tartottak ezzel a címmel. Mi ez tulajdonképpen?
Ez egy szemlélet, aminek az a sajátja, hogy a pácienseket és az egészségügyi dolgozókat helyezi előtérbe. Nekem nagyon fontos, hogy hidat teremtsek a két fél között, mert a konfliktusaik hátterében legtöbbször az áll, hogy mindenki csak a saját szemszögéből látja dolgokat, és abból kiindulva fogalmaz meg elvárásokat. A betegek gyorsaságot, maximális figyelmet és profi ellátást szeretnének, az őket ellátók pedig türelmet és belátást. Ezt az ellentétet csak empátiával és a másik fél szempontjainak elfogadásával lehet feloldani. Ez az Uzsokiban az esetek zömében megvalósul, és szeretném, ha a betegek mindenhol hasonló attitűddel találkoznának. Az egészségügy nehézségeit gyakran elintézik azzal, hogy mindennek a pénzhiány az oka. Persze, van ebben igazság, de nem lehet minden esetben erre hivatkozni. Az ellátó-beteg kapcsolat emberibb megközelítése például nem a pénzen múlik.

Az egyik bejegyzés szerint a betegeknek két kedves szó is sokat számít.
Ez így van. A statisztikák szerint a peres ügyek és a betegektől jövő panaszok hátterében általában két dolog áll: adminisztrációs problémák és még inkább az általuk nem megfelelőnek ítélt hangnem, viselkedés. Az odafigyelés sok bajt megelőz. Amikor százötven ember vár az ambulancián, és az orvosnak emiatt átlagosan három perce jut mindenkire, akkor abban a három percben teljes figyelem jár a betegeknek. Vannak olyan orvosok, akiknek ez a kapcsolatépítés egy pillantás alatt sikerül.

Szép ez a gyógyítási szemlélet, de vélhetően nem mindenki tud azonosulni vele a szakmában. Hogyan tudja terjeszteni?
Gyakorló orvosként sokszor láttam, hogy vannak rendszerszintű bajok, amiken lehetne változtatni, de orvosként ezért nem tehetek semmit. Emiatt döntöttem tíz évvel ezelőtt a menedzserkedés mellett, mert úgy éreztem – és érzem ma is –, hogy ebből a székből talán többet tudok segíteni.

Nőként nehezebb reformot elindítani?
Talán... Ugyanakkor az ellenállás, a nehézségek nem ijesztenek el: le szeretném győzni őket, és úgy gondolom, a feladatok szenzitívebb, árnyaltabb megközelítése előnyt jelenthet. A teljes interjú itt olvasható