Senki nem tudja megmondani, hogy ki mennyi bevételtől esik el, ha nem folytathat másodállást, nagyon sokan dolgoznak erejükön felül a főállásuk mellett.
Sokkal több orvosi, ápolói munkakör van ma az országban, mint ahány szakember, ezért ha a jövő évtől megtiltják számukra a másodállást, azzal nem csak ők esnek el a bérkiegészítési lehetőségektől. Más aktualitások mellett erről is beszélt a növekedés.hu-nak adott interjúban Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség elnöke, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatója.
Ha nem lett volna időszerű már sok évvel korábban, akár remek időzítésnek is nevezhetnénk, hogy a kormány épp egy ilyen helyzetben lát elérkezettnek egy jelentős orvosi béremelést. A felhőtlen örömbe azonban jócskán vegyült üröm is, mert a jogszabályba, amiben a béremelés is szerepel, sok vitatott elem is bekerült.
A magam részéről úgy gondolom, sokkal nagyobb lehetne az örömfaktor. Ez a béremelés nagyon markáns és nagyon jókor jött.
A szakdolgozók rossz szájíze azonban érthető, hiszen az ő korábban elindult bérrendezésük nem ennyire jelentős, és ezzel a helyzettel valamit kezdeni kell, hiszen nélkülük nincs egészségügy. Ahogyan a műszaki-gazdasági területen dolgozó adminisztrátorok, könyvelők, bérszámfejtők, villanyszerelők - és még sorolhatnám a szakembereket, akik mindig kimaradtak az egészségügyi béremelésekből - nélkül sem lehet az intézményeket üzemeltetni. Sajnos ők most sem kaptak egy fillért sem. Kifejezetten csalódottak, miközben a mostani helyzetben még nagyobb szükség van rájuk, folyamatos az adatszolgáltatás, statisztika-készítés, a műszakiak felelőssége pedig a gépek, műszerek, épületek üzemeltetése. Ha nem becsüljük meg őket anyagilag, elmennek a kórházakból, hiszen várják őket a többi – sokkal fizetőképesebb - ágazatban.
A béremelésért az orvosok a másodállásaikkal fizetnek, de a nővérek sem dolgozhatnak januártól két helyen. Ez mennyire életszerű, mennyire betartható?
Ez több okból is veszélyes helyzetet teremthet. A magánegészségügyből folyamatosan keresik meg a kollégákat, tipikusan a hiányszakmákból: aneszteziológia, kardiológia, ortopédia, patológia, labor, röntgen stb. Konkrét jelzéseket kapok arról is, hogy komplett csapatokat vinnének el a magánintézmények.
Nyilvánvaló, hogy nincs annyi fizetőképes beteg, aki ennyi magánszolgáltatót el tudna tartani, most mégis aggodalommal tölt el minden kórházigazgatót, hogy meg tudja-e győzni erről a kollégáit, akiket még nagyobb fizetésekkel, a többes munkavállalás lehetőségével, és kisebb munkateherrel csábítanak.
De korántsem a magán- és a közellátás érdekellentétéről van itt szó. Jelenleg a többes jogviszony biztosítja például, hogy az egyik kórház traumatológusa egy másik kórházban vállaljon ügyeletet, vagy, hogy egy fül-orr-gégész egy külső szakrendelőben dolgozzon. Ha ez megszűnik, egy sor kórházi osztály, illetve szakrendelés működése kerül veszélybe. Emellett tudni kell, hogy sokan az egészségügyön kívüli munkával egészítik ki a jövedelmüket. Az Uzsoki utcai Kórház egy sor csapatorvost is ad a különböző sportkluboknak, így például a Fradinak is, ők elvileg szintén nem folytathatják ezt a tevékenységüket jövő márciustól. Világosan kell látni, nincs minden egészségügyi feladatra mindenhol saját dolgozó.
Januártól megkezdődik az ön által is markánsnak nevezett béremelés, a jogalkotók nyilván úgy gondolták, hogy a keresetek szempontjából – legalábbis az orvosok – a többes jogviszony tiltásával nem veszítenek.
Senki nem tudja megmondani, hogy ki mennyi bevételtől esik el, ha nem folytathat másodállást, nagyon sokan dolgoznak erejükön felül a főállásuk mellett.
Márciusban lép hatályba teljes egészében az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény, a dolgozóknak pedig február végéig kellene aláírniuk az új szerződéseket az új feltételekkel. Jogos tehát az aggodalom, hogy sokan inkább felállnak?
A törvényből jelenleg kiolvasható iránymutatás szerint igen. Az összeférhetetlenségi szabályok szigorúak, és úgy szól a vonatkozó passzus, hogy csak a munkáltató előzetes engedélyével létesíthető további jogviszony, másodállás, mellékállás. Bár a törvényt már hetekkel ezelőtt elfogadták, még ma sem tudni pontosan, ki a munkáltató. Véleményem szerint az intézményvezetők kezébe kellene adni a döntés lehetőségét és az ezzel járó felelősséget is, hiszen ők látják, belefér-e, hogy az adott dolgozó másodállást vállaljon, vagy ezzel meggyengül az ottani ellátás. Továbbiak a teljes interjúban