Rácz Jenő: a nem változtatás kockázatosabb a változtatásnál

A rendszerváltozás óta szinte minden kormány nekirugaszkodott az egészségügy új pályára állításának, de mindenkit visszariasztott, hogy a hosszú távon elérhető eredményt beárnyékolhatják a rövid távú politikai veszteségek – mondta Rácz Jenő egykori egészségügyi miniszter AzÜzlet.hu-nak. A Csolnoky Ferenc Veszprém Megyei Kórház nyugalmazott főigazgatója, a Magyar Kórházszövetség korábbi elnöke fontos tényezőnek nevezte, hogy az átalakítás jelentős befektetést igényel.

– Szerintem az elmúlt évtizedek alatt több alkalommal is világos, tényfeltáró elemzések születtek az egészségügyre vonatkozóan, és készültek is stratégiai tervek azzal kapcsolatban, hogy a problémákat hogyan lehetne megoldani. Azonban amikor a végrehajtás kihívásával kerültek szembe a döntéshozók, rendre két ténnyel konfrontálódtak. Az egyik az, hogy az egészségügy átalakítása nyilván komoly forrásokat igényel, tehát invesztíció nélkül nincsenek markáns változások. A másik, hogy miközben rövid távon lehetnek nyertesek és vesztesek a rendszerben, a változások általában csak hosszú távon képesek kifejteni a pozitív hatásukat. A politikai döntéshozók viszont a hosszú távú nyereség oltárán soha nem voltak hajlandók föláldozni adott esetben a népszerűség rövid idejű csökkenését.

– Ön szerint milyen lenne egy ideális egészségügyi modell?

– Úgy érzem, most elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor egy vírusjárvány miatti válsághelyzet ebből az állandó döntési dilemmából talán ki tudja billenteni a döntéshozókat, hiszen mindenképpen változtatni kellett a korábbi rendszeren. A válságból majd vissza lehet térni, mert reméljük, előbb-utóbb úrrá leszünk akár a vakcinával, akár egyéb módszerekkel a járványon. De akkor már biztos, hogy nem lenne célszerű az eddig megszokott egészségügyi rendszert visszahozni. Úgy érzem, ezzel kapcsolatban el is indultak bizonyos pozitív folyamatok. És most ezt kellene továbbvinni.

- Hogyan?

– Ha a konkrétumok oldaláról közelítünk, akkor azt mondhatjuk, hogy az egészségügyben jelen pillanatban az egyik legnagyobb probléma maga a struktúra, ami egyrészt nem felel meg a lakosság egészségügyi szükségleteinek, másrészt nem felel meg a pénzügyi erőforrásoknak, amiből a jelenlegi modellt nem lehet fenntartani, működtetni. Ráadásul nem is fejleszthető abba az irányba, amit a 21. századi egészségügy megkövetelne.

A következő probléma a működés oldaláról jelentkezik, mert a mai egészségügyi ellátórendszer egyes elemei se horizontálisan, se vertikálisan nincsenek összerendezve. A vertikális oldal jelenti a megelőzéshez kötődő alapellátást, a járóbeteg és fekvőbeteg ellátást és annak a különböző progresszivitási szintjeit egészen az egyetemi klinikák és az országos kiemelt központok jelentette csúcsig. A horizontális oldal alatt azt értjük, hogy az azonos szinten levő egyes elemek sincsenek megfelelően összerendezve, mert miközben például a háziorvos a háziorvossal sincs megfelelő kapcsolatban, az egymás mellett működő járóbeteg ellátások vagy a kórházak sincsenek igazából szinkronba rendezve egymással. Továbbiak a cikkben