Ficzere Andrea: "Önpusztítunk, majd felháborodunk"

Dr. Ficzere Andrea, a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese szerint közös feladat az egészségügyi ellátás színvonalának emelése, a szakemberrel a Házipatika.com készített interjút. 

- Sajnos az egészségügyi szakma megítélése az utóbbi időben sokat romlott, ezért magam is igyekszem megragadni minden olyan lehetőséget, amellyel az emberek orvoslásba és saját egészségükbe vetett hitét visszaadhatjuk. Ez mindkét fél számára fontos, hiszen a beteg állapotát is jelentősen befolyásolja, hogy hisz-e a gyógyulásában és bizalommal fordul-e az őt ellátók felé. A médiában és a közösségi oldalakon megjelenő hírek azonban sokszor olyan eseteket ragadnak ki - és nagyítanak fel -, amelyek egyáltalán nem általánosak. A külső szemlélőkben is inkább a negatív példák maradnak meg, holott számunkra a pozitívak szerencsére sokkal gyakoribbak és markánsabbak. Ezek legtöbbje azonban nem jut el a szélesebb közönséghez. Sok szó esik a forráshiányról és a túlterheltségről is, és bár elindult egy bérnövekedés, én azt hiszem, a legtöbb egészségügyben dolgozót nem a pénz tartja a pályán. Sokkal fontosabb számukra a szakma iránti elköteleződés és a betegek szeretete. De ugyanilyen fontos kiemelni azokat a civil embereket is, akik egy személy vagy közösség egészségéért dolgoznak. A legtöbbjük nem pénzért, hanem hitből és elköteleződésből végzi a munkáját, és nem kerül fel a sajtó hasábjaira. Az ilyen szerény, de áldozatos munkavégzést szeretnénk az Egészséghősökkel is példának állítani.

- Az általános megítélés szerint egy egészségügyben dolgozó személytől elvárjuk - bármennyire is gyűlölöm az elvárás szót -, hogy munkáját évekig töretlen jókedvvel és lendülettel végezze. Pedig neki is lehetnek rossz napjai, mint bárki másnak, neki is ki kell mennie a mosdóba, ennie és pihennie kell időnként. Ő is ember, mint bárki más, ráadásul egy igen embert próbáló feladatot kell végeznie rengeteg túlórával és sajnos méltatlanul alacsony társadalmi elismeréssel. Meg kell becsülnünk minden egyes egészségügyben dolgozót, aki a jelenlegi körülmények között is itt van, és teszi a dolgát. Az pedig különösen megható, ha valaki úgy próbál tenni a közössége, környezete egészségéért, hogy nincs egészségügyi végzettsége. Ráadásul legtöbbjük a munkaideje mellett vállalja ezeket az önzetlen feladatokat. Saját tapasztalatom az, hogy nagy részüknek valamilyen személyes élménye is volt egy saját magát vagy hozzátartozóját érintő betegség kapcsán, és ez adott motivációt a számára. 

- A közösségi médiának komoly felelőssége van ebben, az online világban ugyanis mindenki hallathatja a hangját, ami egyrészt jó, másrészt viszont megvannak a veszélyei. Korábban volt egyfajta lokális élményhalmaz, a velünk történteket a közvetlen környezetünknek - családunknak, szomszédainknak, barátainknak - adhattuk tovább. Most viszont, ha bárkinek bármilyen negatív élménye van - ami persze sokszor megalapozott -, azonnal feltölti a közösségi oldalakra. Azok pedig, akik belebotlanak ezekbe a posztokba, a valós kép csak kis részét látva alkotnak véleményt, amely sokszor köszönőviszonyban sincs a valósággal. Egyébként az egészségügy is olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá. A fórumokon olyanok írnak véleményt, akiknek elképzelésük sincs róla, hogy mi folyik egy kórház falain belül a mindennapokban. A repedt falról, rozsdás alkatrészekről és csöpögő csapokról feltöltött képek persze jobban izgatják az embert, mint a tény, hogy ezekben az épületekben a szakmájukban kiemelkedő, nemzetközileg is elismert orvosok gyógyítanak. A magyar lelkületre sajnos amúgy is jellemző, hogy a poharat mindig félig üresnek látja. Nagy figyelem irányul a magyar egészségügyre, és egyre jobban belehergeljük magunkat a rossz dolgokba úgy, hogy a sikerekről, előrelépésekről nem is veszünk tudomást. Ez pedig semmiképpen sem előremutató, és sajnos abban sem vagyok biztos, hogy ebben a generációban meg lehet ezt a szemléletet változtatni. A fiatalabbak belépése a rendszerbe (mind az ellátás, mind pedig a betegek oldaláról) valószínűleg sokat javít majd a megítélésen és a hangulaton is.

A teljes interjú a portálon olvasható.