Ficzere: Megérett a helyzet a változásra

2012-ben lett az Uzsoki utcai kórház főigazgatója, 2016 óta a Magyar Kórházszövetség elnökhelyettese, idén tavasszal pedig elnöknek is megválasztották. Dr. Ficzere Andreával a házipatika.com készített interjút.

Bár közel 100 év alatt a kórházszövetségnek korábban csak egyszer volt női elnöke, az elnökhelyettesek között több nő is képviselteti magát. Mit gondol, van ennek előnye? Hozhat ez más irányvonalat?

Nem vagyok sem feminista, sem annak az ellenkezője, de szerintem jó, ha van egyfajta kiegyensúlyozottság a rendszerben. Szokták mondani, hogy a nők többfelé tudnak koncentrálni, mint a férfiak, akik viszont mélyebben és kitartóbban merülnek bele egy-egy témába. Az biztos, hogy személyesebb elnökségi periódusra készülök, és ezt nemcsak a betegekkel, hanem az ágazati dolgozókkal kapcsolatos viszonyra is értem, hiszen a munkatársainkra úgy kell vigyáznunk, mint a gyémántra. Hiába csökkent a külföldre történő elvándorlás mértéke, a pályaelhagyás és a szakmán belüli átigazolás még mindig súlyos probléma. Ezért az egyik legfontosabb dolog, hogy mindent megtegyünk azért, hogy megtartsuk őket - ebben pedig óriási szerepe lehet annak, ha javítjuk az általános komfortérzetet. Talán erre lehet érzékenyebb egy nő.

Az Uzsokiból sokan mentek el?

Itt is van fluktuáció. Azt látom, hogy hullámokban jönnek dolgozók, és hullámokban távoznak. Tény, hogy a megtartásukhoz lényegesen nagyobb fizetéseket kellene számukra biztosítanunk, mint amennyire most keretünk van. Tapasztalatom szerint azonban a fizetésnél sok esetben fontosabb a megfelelő hangulat, a támogatás, az elfogadás, a megbecsültség, és az, ha partnernek tekintjük őket. Persze, nekünk is az a célunk, hogy lényegesen magasabb legyen az orvosok, a szakdolgozók és a műszaki-gazdasági területen dolgozók fizetése, ugyanakkor vezetőként kötelességünk mindent megtenni, amivel jobb lesz a kollégák komfortérzete. (...)

De ha emberhiány van, a szervezés sem segít, mindenképpen nagy lesz rajtuk a terhelés.

Így van, maguk a kórházak is túlterheltek. Ezért kellene megerősíteni az alapellátást és a szakellátást. Sok olyan beteg fekszik ugyanis az intézményekben, aki nem oda való. Jó példa erre a sürgősségi ellátás, ahová a beérkezők 40 százaléka azért jön, mert ott 24 óra alatt megkapja mindazt, ami a lassan és zökkenőkkel működő alap- és szakellátásban sokkal tovább tartana. Nagyon megterhelő azoknak a gondozása is, akiknek a szociális, a rehabilitációs vagy az ápolási intézményekben lenne a helye, nem pedig aktív kórházi ágyakon.

Mennyit árt a tervezett kancellári rendszer, és az, hogy a hírek szerint több igazgatót is raportra hívtak be a minisztériumba?

Sokaknak jogos a félelme, de azért valljuk be azt is, hogy nem mindenki alkalmas a jelenlegi főigazgatók közül a pozíciójára. Közel hét év telt el a kinevezések óta, ez egy kórház életében hosszú idő. Ettől függetlenül először nem arról kellene dönteni, hogy lecseréljünk-e bárkit is. Úgy gondolom, leváltani vagy számon kérni csak akkor lehet, ha minden olyan feltételt biztosítottunk számukra, amelyek között hatékonyan tudnak dolgozni.

Ez azt jelenti, hogy van olyan kórházigazgató, aki rosszul gazdálkodik?

Igen, van, aki rosszabbul, és van, aki jobban, de a különbség a kettő között nem lényeges tétel egy kórház költségvetésében. Az adósságokért tehát alapvetően nem ők a felelősek. A magyarázat egyszerű: a költségek nagy részét a bér teszi ki, van, ahol a 60-80 százalékot is eléri. 20-40 százalék jut a gyógyszerekre, vegyszerekre, textíliákra, javításokra, új eszközök beszerzésére, rezsire, üzemeltetésre, stb. Alig marad olyan pénz, amit rosszul lehet elkölteni.