Fogjuk fel: nem börtönbe kerültünk, hanem óvóhelyre

Ki segít a segítőkön? Sok orvos és nővér már most is 30 órás műszakban dolgozik, naponta találkoznak új, súlyosan beteg fertőzöttekkel, és gyakran a családjukkal se találkozhatnak, nehogy megfertőzzék őket. Őket támogatja a Call for help lelkisegély-vonal, ami segíthet, de önmagában kevés. Tari Annamária pszichoterapeutával arról beszélgetett az Index, hogyan segíthetünk igazán a fronton dolgozóknak.

Rengetegen küzdenek világszerte a SARS-CoV-2 vírus okozta járvány ellen, így a magyar egészségügyi dolgozókon is hatalmas a nyomás. Nap mint nap érkeznek az új betegek, akiket meg kell vizsgálni, akiknek el kell mindent magyarázni, és meg kell őket nyugtatni. Ez hatalmas lelki teher, amit tetéz, hogy sok orvos nem is mehet haza a családjához, így nincs is meg számukra az a lelki védőháló, ami a hétköznapokban segít nekik feltöltődni.

A Végeken Egészséglélektani Alapítvány ezen próbál segíteni a Call for Help nevű kezdeményezésével. Ez egy anonim lelkisegély-vonal egészségügyi dolgozóknak, mert ezekben a hetekben a segítőknek is kell a segítség. Itt biztonságos vonalon, teljes anonimitásban beszélgethetnek egy kórházi gyakorlattal rendelkező, szintén anonim klinikai pszichológussal. A szakemberek értik és ismerik az osztályos működést, és dolgoztak már intenzív-, sürgősségi osztályon, pszichiátrián és pszichoterápiás osztályon. Ezen felül jártasak krízisintervencióban is, és sokuk már több évtizede vesz részt telefonos lelkisegély-szolgálatban.

Nagyon nagy szükség van arra, hogy valamilyen pszichológiai ellátást kapjanak, mert ilyenkor mindenki elkezdi lemeríteni azt az érzelmi konténerét, amiben benne van a küzdés, a krízishelyzetekkel való állandó és fokozott erőfeszítés, a segítségnyújtás és az empátia. De ez a konténer nem végtelen – magyarázta Tari Annamária az Indexnek. 

Hogyan segíthetjük igazán az egészségügyi dolgozók munkáját?

Mit tehet egy orvos vagy nővér, ha már elviselhetetlen a lelki teher?

Miért érezzük büntetésnek a házi karantént, amikor azzal valójában magunkon és másokon segítünk?

Az érzelmi kifáradás előbb-utóbb megjelenik, de nem ugorhatnak le a Balatonra egy hétre, másnap is be kell menni a kórházba, és pont ugyanolyan minőségű ellátást kell biztosítaniuk, mint korábban. Ilyenkor van szükségük segítségre. Ha felhívják a Call for Helpet, olyasvalakivel beszélhetnek a problémáikról, aki érti a helyzetet, de pozíciójánál fogva kívülről lát rá azokra a pontokra, ahol be lehet avatkozni. A szakember gyors helyzeti diagnózist alkot, hogy olyan segítséget adjon, amire az illetőnek szüksége van. Ez jelentheti azt, hogy ventillálási lehetőséget ad – a betelefonáló őszintén, korlátok nélkül kibeszélheti magából a problémáit, fájdalmait, feszültségét –, de akár pár perces progresszív relaxációs gyakorlattal is segíthet, ha a betelefonálónak van lehetősége és ereje öt-hat percre félrevonulni és ellazulni. 

Sajnos nincs általános gyógymód a járványból fakadó lelki problémákra, de Tari szerint Martin Seligman tanult optimizmus elmélete jól jöhet most. Sokaknak segíthet olyan helyzetekben, ahol folyamatosan küzdeni kell, és még nem látni a végét, ha valami olyan szituációra gondol a múltból, amikor sikeres volt. Ilyen lehet a gyermeke születése, de gondolhatunk akár egy jól sikerült ebédre, vagy egy jó kirándulásra is.

Ezzel emlékeztethetjük magunkat, hogy most hiába csak a küzdelmet látjuk mindenhol, igenis lehetséges boldognak lenni, tehát a nehézségeknek is vége lesz egyszer.

Akin fehér köpeny van, az nem szokott hozzá, hogy panaszkodjon, mert mindenki tőle várja el, hogy ott álljon és harcoljon, oldja meg, és segítsen. És rajtuk ki segít? – ez a gondolat áll a Call for Help mögött.

Sok olyan szervezet van, amelyik az emberek lelki egészségéért dolgozik, de a Call for Help kifejezetten a fehér köpenyesekért jött létre, akárcsak a Mental for Doctors. Ettől függetlenül a mostani helyzetben fontos, hogy ha valaki úgy érzi, hogy segítségre szüksége, mert például elveszítette a munkáját, csökkent a fizetése, vagy szorong a betegség miatt, akkor forduljon szakemberhez, mert rengeteget jelenthet.

Nem börtönre vagyunk ítélve

Tehát mindössze ennyit várunk el az orvosoktól:

naponta dolgozzanak többet, mint ahány óra van egy napban,

nyújtsanak folyamatosan 100 százalékos teljesítményt,

támogassák a betegeket, építsenek ki bizalmi kapcsolatot, és nyugtassanak meg mindenkit,

úgy tájékoztassák a legreménytelenebb helyzetű beteget is, hogy a lehető legkisebb fájdalmat okozzák,

ezt újra és újra, minden nap.

Ezért cserébe az orvosok azt kérik, hogy:

maradjunk otthon,

mossunk alaposan és gyakran kezet

ha muszáj elmennünk otthonról, vegyünk fel maszkot és kesztyűt, ártani nem árt,

de tényleg csak ha feltétlenül szükséges - ha nem, akkor maradjunk otthon.

Tari szerint elgondolkodtató, hogy a neten hirtelen megjelentek a karantén kibírásáról szóló cikkek, és posztok, hiszen nem büntetésből kerültünk börtönbe, nem egy bűncselekményért ítéltek el minket, amit nem is követtünk el, hanem a saját és  embertársaink életét védhetjük meg azzal, ha csökkentjük az interakcióinkat.