Sok olyan térség van az országban, ahol 150 kilométerre érhető el az első gyerekpszichiáter.
A tapasztalt szociális munkások közül sokan a fejlett országokba mentek, s ma már a déli, keleti szomszédoktól sem érkeznek humán szakemberek - mondta Bányai Emőke, a Szociális Szakmai Szövetség (3SZ) elnöke a Népszavának adott interjúban.
Melyik területen a legégetőbb az emberhiány?
Mindenhol nagyon nagy a baj, a gyermekvédelem egyes területein alig van ember, az idősellátásban is néhol szélsőségesen nagy a hiány és a hajléktalanok ellátásában is alig oldhatók meg a feladatok télen. Ráadásul a többi humán szakmában, az óvónők, tanítók, védőnők, más egészségügyiek körében is ugyanez a helyzet.
Ha a segítségre szorulókat nézzük, kik jártak legrosszabbul az utóbbi évek törvényi változásai, a gyermekjóléti és családsegítő hálózat összevonása vagy a járási hivatalok belépése miatt?
A nagyvárosokban nem okozott nagy gondot, minden egy helyen van. A vidéki kistelepüléseken ugyanakkor romlik az ellátás színvonala, alapszolgáltatások hiányoznak, a családsegítők hetente néhány órát tudnak eltölteni egy-egy faluban. Ha egy gyerek például speciális fejlesztésre szorulna, nem biztos, hogy a család bejut vele a 40 kilométerre fekvő városba, hogy hozzájusson a szakszerű segítséghez, mert a testvéreket nincs hova tenni, a busz naponta kétszer megy a járási székhelyre. Sok olyan térség van az országban, ahol 150 kilométerre érhető el az első gyerekpszichiáter, rengeteg körzetből évek óta hiányzik a védőnő. (...)
Mikor tör ki ebből a csapdából a szakma?
Pár éve a Friedrich Ebert Alapítvány meghívta a térség országaiban a humán területeken sztrájkot szervező vezetőket. Valamennyien azt mondták, akkor léptek, amikor azt látták, hogy a kimerültségük miatt már ártanak azoknak, akikről gondoskodniuk kellene.
Mennyire vagyunk ettől, már benne vagyunk?
Benne, de hogy ez mikor töri át a gátat, azt nem lehet kiszámítani. Folyamatosan a sztrájk határán van a szakma.
Ilyenkor szoktak felszínre jönni a botrányok.
Tudjuk, sőt vannak olyanok, akik szerint épp egy nagy botránysorozat kellene a változáshoz, hogy a szakemberek és a szolgáltatásokat igénybe vevők együtt mondják ki, hogy elég volt. A teljes interjú itt olvasható