Forrás nélkül a szenvedélybeteg-ellátórendszer

Rendszerszintű problémák az addiktológiai ellátásban és működést ellehetetlenítő csúszások a drogterület szervezetei által elnyert pályázatok kifizetésében. A Kábítószerügyi Tanács idei első, március 3-i ülését sokkoló bejelentések tarkították. Több megvitatott téma közül a TASZ munkatársa kettőt emelt ki tudósításában.

A pécsi 4 Dimenzió Társadalomtudományi Egyesület két tevékenységét ismertette az ülésen: Médiamonitor alprogramunk által is célul kitűzött, újságíróknak szóló drogügyi képzést és érzékenyítést sztereotipizált médiahírek ellen, valamint az addiktológiai ellátóhelyek körében végzett felmérést. Míg a képzés reménykeltő tanulságokkal zárult, addig a kutatás egészen sötét képet festett az ellátórendszer állapotáról - írták.

A kérdőívre válaszolók a legfontosabb problémák között említették a területi egyenlőtlenségeket a hozzáférésben, a finanszírozási és kapacitásbeli nehézségeket, a szociális terület tisztázatlan helyzetét, az ellátatlan megbetegedéseket (pl. alkoholizmus), és a nem egyértelmű diagnózisokat. Hiányszakmává vált az általános orvos, az addiktológiai konzultáns, az addiktológus, a családterapeuta és a szupervizor...

Az ellátórendszer szervezeteinek jelentős része lehetetlen helyzetbe került azzal, hogy idén se a normatív típusú állami támogatásból, se a pályázati pénzekből nem került kifizetésre egy forint se. Több szervezet elkezdte a pályázatban vállalt tevékenységét, de források híján nem tudják kifizetni a munkavállalókat. A „szerencsésebbek" egyelőre saját forrásból finanszírozzák a pályázatot nyert tevékenységet, ami az egyéb szolgáltatások kárára válik.

A Magyar Drogprevenciós és Ártalomcsökkentő Szervezetek Szövetsége (MADÁSZSZ) levélben fordult a szociálpolitikáért felelős helyettes államtitkárhoz jelezve, hogy a kormányrendelet szerint a vissza nem térítendő állami támogatások első részletét január 31-ig kellett volna folyósítani. Ehhez képest az alacsonyküszöbű ellátásoknál csak a szerződéskötés előkészítése kezdődött meg, ami súlyos nehézséget okoz a működésükben. A problémát tetézi, hogy a kötelező minimálbér emelésével párhuzamosan nem emelkedett az alacsonyküszöbű ellátások esetében a központi költségvetési támogatás, így ez jelenleg a munkatársak bérének kifizetésére sem elég, hogy az egyéb működési és fejlesztési költségekről ne is beszéljünk. Továbbiak a teljes beszámolóban