Freund: Ne a politika árazza be egy szakterület képviselőit!

Felelősek vagyunk azért, hogy a tudomány a nemzet felemelkedését szolgálja, és megbízható válaszokat adjon az előttünk álló kihívásokra – hangsúlyozta a Magyar Hírlapnak adott interjúban Freund Tamás Széchenyi-díjas magyar neurobiológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia frissen megválasztott elnöke. Beszélt a tavaly nyilvánosságra került privát leveléről, és a kialakítandó egyértelmű értékelési rendszerről is.

– Orbán Viktor kormányfőtől vagy Palkovics László tárcavezetőtől érkezett már valamilyen jelzés?

– Miniszterelnök úr levelében gratulált, és sok erőt, jó egészséget kívánt. Írt arról is, hogy hite szerint a kabinet ideális kapcsolatot tud majd kialakítani az Akadémiával, annak új vezetésével. Több miniszter is megkeresett már. Egyébként a választás eredményét látva, reménykedem abban, hogy a kormány most meggyőződött, az Akadémia nem valami posztkommunista szervezet. A többség igenis úgy gondolkodik, hogy helyre kell állítani a kölcsönös bizalmat a kormánnyal és a társadalom minden szegmensével, ugyanis mi itt, e nemzeti intézményben nem lehetünk ellenzékben. Ezt támogatta az a kevés híján hatvan százalék, aki rám szavazott.

– És a többiek?

– Azok egy része biztosan máshogy gondolkodik, mint én, és lehettek, akiket megtévesztett, félrevezetett a baloldali sajtó.

– A tavalyi, Orbán Viktornak írt és nyilvánosságra került levele nyomán támadt polémiára gondol?

– Egy másnak szóló, magánjellegű levelet elolvasni, mi több, nyilvánosságra hozni, nos, szerintem ez finoman szólva nem egy nemes cselekedet. Mindezt pedig tetézték azzal, hogy eleve nem az egészet, hanem csak önkényesen kiragadott részleteket tártak a közvélemény elé, majd úgy interpretálták e szövegkörnyezetéből kiemelt mondataimat, ahogy azt én soha nem szántam senkinek. Mintha általában az egész társadalomtudományt lenézném, támadnám, holott kizárólag a szakmailag gyenge társadalomtudósokat kritizáltam. Szomorú, de erősen túl lett dimenzionálva ez a történet.

– Bocsánat, de ilyen erővel a csapnivaló természettudósokat is pellengérre állíthatta volna.

– Ez igaz, viszont ők a jogos bírálatok hallatán nem vonulnak folyton a kormánykritika álarca mögé. Leszögezem, nem a sokféleséggel van baj, sőt, az lételeme a tudományos közösségnek, a kutatásnak, az előrelépésnek. Egy biológiai hasonlattal élve, ha nincs genetikai sokféleség, megáll az evolúció, a biológiai fejlődés. Azzal sincs baj, ha egy iskola szakmai hitele, nemzetközi hírneve alapján kiemelkedik, és egy korszakban dominál egy tudományterületet. Emlékezzünk, milyen kiváló volt annak idején a Szentágothai-féle iskola, amely egymaga motiválta a hazai és nemzetközi idegtudományt! Innen kerültek ki az anatómiai intézetek évtizedekig regnáló igazgatói. Hasonlóképpen a társadalomtudományok világában is van számos iskola, amely dominálja az adott területet, és ez így is van rendjén, ha eme iskolák nem pártpolitikai elvek mentén emelkednek ki, hanem a nemzetközi tudományos konszenzus helyezi őket a megfelelő polcra. Valójában ezzel a nézőpontommal éppen a liberális társadalomtudósokat védem, és nem támadom. Ugyanis a jobboldali sajtó ezt a jelenséget gyakran úgy dekódolja, mintha bárki erővel gátolná a más szempontok, nézetek térhódítását, egyes tudósok professzori vagy akadémikusi jelölését. Ez nem igaz egészen addig, amíg mérhető eredményesség, tényleges érték áll az elért pozíció mögött, és nem a pártpolitika, hanem a tudományos konszenzus árazza be bármelyik szakterületet és annak képviselőit. Továbbiak a cikkben