Friss kutatás az önkéntesnek kirendelt hallgatók tapasztalatairól

Magyarországon az egészségügyi kormányzat – az önkéntesség és a kötelező kirendelés kombinációjával – példa nélküli, kétszintű megoldást alkalmazott az orvos- és egészségtudományi hallgatók járvány elleni küzdelemben való bevetésére. Frissen megjelent tanulmányunk ezt a közel kétéves időszakot vizsgálta az orvos- és egészségtudományi hallgatók kérdőíves (408 fő) és interjús megkérdezése (13 fő) alapján - írta a Qubiten megjelent ismertetőben Bartal Anna Mária szociálpolitikus, szociológus, az Önkéntes Szemle főszerkesztője és Lukács J. Ágnes (PhD) szociológus, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Társadalomtudományi Tanszék tanársegéde.

A kutatás egyik központi kérdése volt, hogy milyen pozitív és negatív tapasztalatokat szerezett az a 408 válaszadó, aki legalább egy kirendelésen részt vett, és ezek mennyiben erősítették vagy gyengítették szakmai elköteleződésüket. A válaszok elemzése azt mutatta, hogy ennek megítélése az első és második kirendelés szerint, illetve annak alapján is változtak, hogy az adott hallgató egy vagy két kirendelésen vett részt. A pozitív tapasztalatok említésekor hét fő kategóriát sikerült azonosítani, ezek közül legmeghatározóbbak a megbecsülés (az intézmények, a kollégák vagy a betegek részéről), valamint a szakmai tapasztalatszerzés voltak. Mindezek arra utalnak, hogy a válaszadók az értékalapú és célracionális tapasztalatokra voltak a legfogékonyabbak.

A negatív tapasztalatok vezető tünete minden vizsgált esetben a szervezetlenségi problémákban volt azonosítható (ide tartozik a fogadóhelyek felkészületlensége, illetve a munkaszervezés). Amíg a nem megfelelő körülményeket és felkészítést a preklinikai/alsóbb évfolyamok említették nagyobb arányban, a külső és belső stresszt a klinikai/felsőbb évfolyamok emelték ki leginkább. 

További részletek és megállapítások a teljes cikkben