Egy feudalista függőségi rendszert akarnak rákényszeríteni egy világlátott, művelt, piacképes tudással bíró értelmiségi körre.
Az orvosok bérének emelésével nem fog javulni a közegészségügyi ellátás minősége, a parancsuralmi foglalkoztatási szabályok miatt pedig sokan inkább a magánszektort választhatják – véli Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakközgazdász, akivel a Magyar Hang készített cikket.
A kormány a Magyar Orvosi Kamara (MOK) felé tett látványos gesztusok kíséretében eleget tesz az orvosok bérkövetelésének, ám az előzetes szakmai egyeztetések nélkül meghozott egyéb döntések csak arra alkalmasak, hogy növeljék az ellátórendszerben jelenleg is meglévő feszültséget – véli dr. Rékassy Balázs. Az egészségügyi szakközgazdászt annak kapcsán kérdeztük, hogy a parlament rohamtempóban fogadta el a Kásler Miklós és Gulyás Gergely miniszterek nevével fémjelzett egészségügyi törvényt, amely az orvosok radikális béremelése és a hálapénz kriminalizálása mellett rögzíti az orvosok jogállásának megváltoztatását, a másodállások vállalásának radikális korlátozását, illetve a dolgozók vezényelhetőségét is.
– A döntéshozók továbbra is egy feudalista függőségi rendszert akarnak rákényszeríteni egy világlátott, művelt, nemzetközi viszonylatban is piacképes tudással bíró értelmiségi körre – véli Rékassy Balázs, aki szerint azon túl, hogy a kormányfő „bevitte a málnásba” Kincses Gyula kamarai elnököt és csapatát, kicsinyes politikai játszmán kívül egyebet nem sikerült nyernie, hiszen több tízezer orvos átverése még visszaüthet. Ha az orvostársadalom szemmel jól látható része nem írja alá az új szerződéseket, e helyett még nagyobb számban a külföldi munkavégzést, illetve a magánszférát választja, akkor tovább csökken a közellátásban dolgozók száma. Maradásuk ugyanis nem pusztán pénzkérdés.
A kamara felmérése szerint a szakdolgozók harmada elhagyhatja az egészségügyet az új törvény miatt.
Tisztességesebb, de hatékonyabb is lett volna olyan jogszabályt hozni, amely azt tartalmazza, ami a MOK-kal folytatott tárgyalásokon is elhangzott. A közellátásban dolgozók jogállásáról pedig újabb, többkörös szakmai egyeztetés után kellett volna döntést hozni, a teljes egészségügyi reformkoncepció megismerése után. Ám miközben ez sürgős volt a kormánynak, sokkal fontosabb kérdésekkel nem foglalkozott. A beterjesztők – vélekedett – elfeledkeztek a hálapénz további okairól: hogy a köpenyzsebbe csúsztatott borítékok világát eddig is a vélt vagy valós előnyszerzés igénye tartotta fenn, aminek hátterében az eltérő ellátási színvonal, a tisztázatlan és áttekinthetetlen betegutak, a végeláthatatlan várólisták, a rossz szervezettség, a gyenge hatékonyság és végső soron a kapacitáshiány rejlik. – A bérek rendezésével az egészségügy finanszírozási és szervezési bajai nem fognak megoldódni. Hiszen nincsenek valós költségen megfizetve a szolgáltatások, a kódkarbantartás (az egyes eljárások, beavatkozások mellé rendelt összegek felülvizsgálata) hosszú évek óta nem történt meg. Hiányzik a minőségbiztosítási kontroll, amely nélkül lehetetlen bármilyen teljesítménnyel kapcsolatos elvárást betartatni – hangsúlyozta Rékassy.
A szakértő szerint az orvoshiányt fokozza, hogy a kormány a jövőben a másod-, harmadállások vállalását külön engedélyhez köti, de kritériumai egyelőre nem ismertek. A cél – mutatott rá –, hogy a meglévő állomány ne dolgozzon többet 48 óránál hetente, ezáltal kipihentek legyenek az orvosok, önmagában jó. De arra nincs válasz, hogy azok a státuszok hogyan lesznek betöltve, amelyeket most az orvosok főállásuk mellett, szerződéses formában vállalnak. Teljes osztályok, rendelőintézetek, kórházak számos szakterületén ma is vállalkozóként működő orvosok látnak el szolgálatot. Ha nem vállalhatnak pluszmunkát, akkor komplett intézmények zárhatnak be. Nagy baj, hogy a törvény nem rendezi a vállalkozóként vagy egészségügyi alvállalkozónál dolgozó orvosok ügyét sem. Pedig fontos lenne, hiszen egész szektorok – dialízisközpontok, képalkotó szolgáltatások, aneszteziológiai terület – már régóta ki vannak szervezve. A legnagyobb ilyen csoport a háziorvosoké: a terület eddig sem volt vonzó – a praxisok 8-9 százaléka most is betöltetlen.
Rékassy szerint sok orvos számára elfogadhatatlan a közalkalmazotti helyett az egészségügyi szolgálati jogviszony, amely „békeidőben” is lehetővé teszi az átvezényléseket. Azt azonban nem zárta ki, hogy a lépésnek mögöttes célja is van: az ellátás központosításához teremthetik meg a HR-feltételeket. A kormány által létrehozott helyzet hasonlít Romániában láthatóhoz. A béremelések révén sikerült megállítani az elvándorlást, de nem nőtt a rendszer hatékonysága, a várólisták sem rövidebbek, ahogy az ellátatlan betegek száma sem csökkent. A magánellátás még drágább lett, mert az óradíjakat felsrófolta az állami béremelés – összegezte Rékassy Balázs.
A MOK közzétette részletes állásfoglalását, amelyben elfogadhatatlannak nevezték a meg szavazott törvényt. A kamara – alkotmányossági és nemzetközi jogi aggályok mellett – kifogásolta az összeférhetetlenséggel és az átvezényelhetőséggel kapcsolatos módosításokat, több paragrafusnál jogharmonizációs problémákra is rámutatott, valamint jelentős fogalom- és koherenciazavarokra is figyelmeztet. Ezért a törvény módosítását, illetve egyes passzusainak későbbi bevezetését kezdeményezik.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/42. számában jelent meg október 16-án.