Gén- és közvélemény-manipulálás

A konzulense azt javasolta, hogy vizsgálja meg, milyen befolyással van a sportmezek színe a sportolók egészségére és élettartamára. A jelölt a II. világháború utáni évek ificsapataiból (a véletlenre bízva) sorsolással kiválasztott 3-3, annak idején vörös, illetve zöld mezben játszó játékost, majd 2012-ben megvizsgálta egészségi állapotukat. A most nyolcvan körül járó urakról mindenki tudja, hogy sportoló korukban gyakran kirúgtak a hámból, később néhányuk alkoholista lett, mások zavaros ügyekbe keveredtek, többen nagyon elhíztak, dohányoztak. Egyes szakértők akár azt is mondhatnák, hogy nem a legalkalmasabb alanyok egy ilyenfajta vizsgálatra – így kezdi írását Duda Ernő a nol.hu Fórum rovatában.

De jelöltünk elszántan doktor akart lenni (megígérte édesanyjának), egy kis pénzre is szüksége volt, tehát eredményeit disszertációban is, könyvben is megírta. Az eredmények valóban elképesztőek: a vörös ingesek közül már csak egy él, szemben a két fradistával! Ráadásul az élő piros-fehérnek cukorbetegsége és reumája is van, ez viszont csak az egyik zöldre igaz. A vizsgálat tehát megdöbbentően bizonyítja, hogy a vörös mez viselése kétszeresére növeli a halálozást és súlyosan károsítja az egészséget – folytatja a szerző.

Mivel a doktorjelölt bizonyos sajtótermékek szerkesztőivel jó kapcsolatot ápol, másnap több napilap első oldalán öles betűk hirdették: A vörös a gyilkos! Óvjuk gyermekeinket a vörös színtől! A sajtókampány másnapján dobták piacra a jelölt (rövidesen bestsellerré váló) könyvét, A piros az ördög színe címmel.

Gondolom, nem kell kifejteni, mert a laikus is érzi, hogy a fenti adatok ugyan még akár igazak is lehetnek, de mezszín és élettartam összefüggésében következtetéseket nem lehet belőlük levonni. Csalókák a pár főből álló csoportok adataiból készült statisztikák, meggyőző eredményt csak néhány száz ember adatainak összehasonlításakor kaphatunk.

Ha valaki azt hiszi, hogy csak a tanmesében fordul elő ilyen „kutatás", a tudományos világban soha, nagyot téved. Gilles-Eric Séralini munkacsoportja tavaly nyáron közölt egy cikket, amely ábrákkal illusztrálta, milyen szörnyű daganatok keletkeztek olyan patkányokban, amelyeket „génpiszkált" NK603 kukoricával etettek, gyomirtóval itattak.

A cikk nyilván nagy érdeklődésre tarthatott számot, hiszen az európai közvéleményt sikerült GMO ellen hangolni, viszont az EU illetékesei – a kutatók véleményére hallgatva – általában nem hisznek a GMO-k egészségkárosító hatásában.