Senki se kerüljön olyan helyzetbe, amelyben a formálisan deklarált szabadságjogok, társadalmi esélyek és lehetőségek valós értéke számára lenullázódik
Visszaemlékezések szerint az amerikai elnök beszédíróit is meglepte, amikor F. D. Roosevelt a Négy szabadság beszédében (1941. január 6.) a vallás- és lelkiismereti szabadság, a gondolatok kifejezésének szabadsága és a szólásszabadság mellett azonos súlyú alapjogként sorolta fel a félelemtől és nélkülözéstől mentes élethez való jogot, mint a szabadság és a demokrácia megőrzésének előfeltételét - írja Gilly Gyula a nepszava.hu portálon.
A félelemtől való mentesség az egzisztenciális fenyegetettségre és félelmekre is vonatkozik. A nélkülözéstől mentes élet jogából a társadalom és az általa fenntartott állam azon morális kötelezettségei erednek, amit azért kell teljesítsen minden egyes polgár felé, hogy senki se kerüljön olyan helyzetbe, amelyben a formálisan deklarált szabadságjogok, társadalmi esélyek és lehetőségek valós értéke számára lenullázódik – mert egzisztenciális veszélyeztetettsége, méltóságának, önbecsülésének súlyos megrendülése miatt esélye sincs, hogy élhessen ezekkel –, így sem értelmezni, sem értékelni nem képes e jogokat, lehetőségeket. Megszűnik a demokrácia, ha ez társadalmi méreteket ölt. Állandó egzisztenciális fenyegetettségben élő, kilátástalan emberek számára a biztonság ígérete, vagy a zsák krumpli biztonsága sokkal többet érhet, mint az elvont szabadság eszmények, amelyek valós értéke már régen megszűnt számukra.
A teljes írás a nepszava.hu portálon.